Istenem! Mi a franc?

Másnap már kiengedtek a kórházból. Marion finom vacsorával várt minket, de egy falat sem ment le a torkomon. Csak Scottal akartam lenni. A szobájában gyújtottunk egy gyertyát és összebújva, sírva néztük végig ahogy leég. Egy el sem kezdődött fejezet ért véget és én nem akartam soha többet erről beszélni annyira fájt. És tudtam kevesen is értenék meg. Abbie és Bonnie, bár aranyosak, de biztos csak sajnálkoztak volna, mint ahogy a szüleim és a testvéreim is, ebből pedig nem kértem. A banda tagjai meg éretlenekek voltak és kizárólag magukkal, meg a zenével tudtak törődni. Egyedül Marion sejtette, mit élek át, hisz ő is veszített már el gyermeket. Próbált bíztatni engem meg Scottot, hogy szedjük össze magunkat. De nagyon nehezen ment. 

Nem akartam beleőrülni abba, hogy vádolom magam, de ha otthon ülök egyfolytában a " mi lett volna, ha..." pörgött volna bennem. Mi lett volna, ha lány, vagy ha fiú ? Scott vonásait örökli, vagy inkább rám hasonlít majd?  És valóban megváltoztatta volna Scott jelenlegi életmódját? Ez a kisbaba lett volna az út, a családommal való megbékélés felé? Tényleg olyan lett volna minden, mint a mesében? Mint az álmaimban? Minél inkább nem lehetett ez most így, annál jobban vágytam rá.
Tudtam a dolgom, munkát kell találnom, hogy felejtsek és hogy legyen elég pénzünk. Szorgalmasan nézegettem az álláshirdetéseket és jártam állásinterjúkra. Nem is sikertelenül, egyik helyre behívtak próbaidőre.
Mindeközben Scott az együttessel elkészítette a lemezt. A tizenkét dalból álló anyag villámgyorsan napvilágot látott. A borítót Victor Dench hozta el Nicky házába egy délután. A lemez címe : A házmester halott. Fura egy cím volt, mivel a dalokban egy szó sem esett semmilyen házmesterről. A borító is igazán ötletesre és nem mindennapira sikerült. Kockás kövön két láb, kicsit távolabb egy nyitott ajtó. Érdekes...
- Na, mit szóltok fiúk? - kérdezte Nicky vidáman.
- Azt, hogy ez a legkirályabb dolog ami történt velünk. - vágta rá Heath.
- És ez még csak a kezdet, bátran állíthatom...Mondd el nekik Victor...- pillantott Nicky Denchre jelentőségteljesen. A mindig jól fésült Victor igazított egyet fényes szatén ingjén és ezer wattos mosollyal belevágott mondandójába.
- Srácok! Csak annyit mondok: utazó punkcirkusz!
- Hogy mi?! - nézett fel pizzájából Robbie.
- Nem hallottad?! Utazó punkcirkusz. Ez egy turné, öt bandával szerte Európában. Az együttesek egyike az Örömrombolók lesz. - felelte Nicky.
Mindenki le döbbent, csak pislogtunk egymásra.
- A kurva anyját! - káromkodott Doug, de az ő hangja is remegett.
- Itt ez a lemez, napokon belül ez üzletekbe kerül, de kell a turné, a reklám, hogy ismertek legyetek. - magyarázta Victor.
- És hova mennénk? - érdeklődött Heath.
- Nos, a terv Európa nagyobb városai lennének, Párizs, Berlin, Róma, Madrid, ilyesmi. Meg ami belefér. Jövőre meg talán Amerika...- sorolta a helyszíneket Victor.
Mosoly szaladt az arcomra.
- De hisz ez remek! Scott, ez olyan lenne, mint valami nászút. Úgysem tudtunk eljutni sehova sem az esküvő után.
Doug gyilkos szemekkel nézett rám.
- Vegyél vissza, téged senki nem hívott! - kiáltotta közbe.
- Fogd már be Doug! - kelt a védelmemre Scott.
Nicky komoly arccal vágott Scott szavába.
- Attól tartok, ezúttal nem jöhetsz velünk Ana. Öt banda lesz és nem csak Scott az egyetlen, aki nős, van olyan zenész akinek gyerekei is vannak. És ha mindenki hozná a feleségét, gyerekét, nagymamáját, kutyáját, hát képzelheted mi lenne ott. Ez az egész a zenéről szól. Ez egy koncertkörút és nem kéjutazás...
Csendben bólogattam és egyáltalán nem örültem. Doug viszont annál inkább, mert eszelősen vigyorgott.
- És különben is neked ott az új munka. - mondta Scott. Valóban, nemsokára próbaidőn kellett kezdenem egy irodában Eastbourne belvárosában. Bár, ahogy a munkatársakat elnéztem, egyáltalán nem voltak szívélyesek és szimpatikusak. Ha tehettem volna, inkább az utazgatást választom. 
- Igaz... - szólaltam meg végül nem túl lelkesen.
- És mikor indulnánk? - kérdezte Doug.
- A papírokat elintézzük, egyeztetünk a többi együttessel, megcsináljuk az ilyenkor szokásos formaságokat és utána azonnal. Vagyis: két héten belül! - válaszolta Victor.