Tudtam a dolgom, munkát kell találnom, hogy felejtsek és hogy legyen elég pénzünk. Szorgalmasan nézegettem az álláshirdetéseket és jártam állásinterjúkra. Nem is sikertelenül, egyik helyre behívtak próbaidőre.
Mindeközben Scott az együttessel elkészítette a lemezt. A tizenkét dalból álló anyag villámgyorsan napvilágot látott. A borítót Victor Dench hozta el Nicky házába egy délután. A lemez címe : A házmester halott. Fura egy cím volt, mivel a dalokban egy szó sem esett semmilyen házmesterről. A borító is igazán ötletesre és nem mindennapira sikerült. Kockás kövön két láb, kicsit távolabb egy nyitott ajtó. Érdekes...
- Na, mit szóltok fiúk? - kérdezte Nicky vidáman.
- Azt, hogy ez a legkirályabb dolog ami történt velünk. - vágta rá Heath.
- És ez még csak a kezdet, bátran állíthatom...Mondd el nekik Victor...- pillantott Nicky Denchre jelentőségteljesen. A mindig jól fésült Victor igazított egyet fényes szatén ingjén és ezer wattos mosollyal belevágott mondandójába.
- Srácok! Csak annyit mondok: utazó punkcirkusz!
- Hogy mi?! - nézett fel pizzájából Robbie.
- Nem hallottad?! Utazó punkcirkusz. Ez egy turné, öt bandával szerte Európában. Az együttesek egyike az Örömrombolók lesz. - felelte Nicky.
Mindenki le döbbent, csak pislogtunk egymásra.
- A kurva anyját! - káromkodott Doug, de az ő hangja is remegett.
- Itt ez a lemez, napokon belül ez üzletekbe kerül, de kell a turné, a reklám, hogy ismertek legyetek. - magyarázta Victor.
- És hova mennénk? - érdeklődött Heath.
- Nos, a terv Európa nagyobb városai lennének, Párizs, Berlin, Róma, Madrid, ilyesmi. Meg ami belefér. Jövőre meg talán Amerika...- sorolta a helyszíneket Victor.
Mosoly szaladt az arcomra.
- De hisz ez remek! Scott, ez olyan lenne, mint valami nászút. Úgysem tudtunk eljutni sehova sem az esküvő után.
Doug gyilkos szemekkel nézett rám.
- Vegyél vissza, téged senki nem hívott! - kiáltotta közbe.
- Fogd már be Doug! - kelt a védelmemre Scott.
Nicky komoly arccal vágott Scott szavába.
- Attól tartok, ezúttal nem jöhetsz velünk Ana. Öt banda lesz és nem csak Scott az egyetlen, aki nős, van olyan zenész akinek gyerekei is vannak. És ha mindenki hozná a feleségét, gyerekét, nagymamáját, kutyáját, hát képzelheted mi lenne ott. Ez az egész a zenéről szól. Ez egy koncertkörút és nem kéjutazás...
Csendben bólogattam és egyáltalán nem örültem. Doug viszont annál inkább, mert eszelősen vigyorgott.
- És különben is neked ott az új munka. - mondta Scott. Valóban, nemsokára próbaidőn kellett kezdenem egy irodában Eastbourne belvárosában. Bár, ahogy a munkatársakat elnéztem, egyáltalán nem voltak szívélyesek és szimpatikusak. Ha tehettem volna, inkább az utazgatást választom.
- Igaz... - szólaltam meg végül nem túl lelkesen.
- És mikor indulnánk? - kérdezte Doug.
- A papírokat elintézzük, egyeztetünk a többi együttessel, megcsináljuk az ilyenkor szokásos formaságokat és utána azonnal. Vagyis: két héten belül! - válaszolta Victor.

Nagyon szívesen olvasom.:))))))))))
VálaszTörlésMindig a folytatást várom.:)