Érdekes hírek, a jó ötlet és mindent elborít az alkohol

Mikor felkeltem, Scott már elment a bandával próbálni a garázsba. Reggeliztem és utána a tv-t néztem, mikor is beállítottak Abbie és Bonnie egy üveg pezsgővel. Aminek nagyon örültem, mert a házban egy csepp alkoholt sem találtam. Marion is és mi is megittunk már mindent. A lányok csupa jókedv voltak. Töltöttek a pezsgőből és telifüstölték a lakást.
- Milyen érzés férjes asszonynak lenni? - kérdezte vidáman Abbie.
- Még furcsa. Elég furcsa, de jó is. - feleltem nem túl meggyőzően.
- És jártál azóta Newheavenben? - kortyolt pezsgőjébe Bonnie.
- Dehogy! Amióta összevesztem apámmal, nem voltam otthon. Viszont esküvőre küldtek egy virág kosarat és üzenetet. Lehet, hogy megbékélnek. Idő kérdése.
- Tegnap láttuk anyukádat a vegyes boltban. Nagyon szomorúnak tűnt. Meg beszéltünk az öcséddel, Kennyvel is. Ő azt mondta, nem baj hogy leléptél, legalább így elfoglalhatja a szobádat. - mesélte Bonnie.
Elmosolyodtam. A kicsi Kenny, illetve már tizenhárom éves. Kis gazfickó És a hugom Jessica a hűvös eleganciájával. Mint testvérek, mi hárman sokat marakodtunk, de most mégis nagyon hiányoztak.
- Ez annyira jellemző Kennyre.- nevettem fel.
- Meg láttuk a nagymamádat is...
- Igen?  És mi van a nagyival? - vágtam Abbie szavába.
- Nyugi, jól van, vagyis úgy látszott. De biztos hiányzol neki. Miért nem látogatjátok meg Scottal? - érdeklődött Abbie.
- Nem is rossz ötlet, fontolóra veszem...- helyeseltem.
- És tudod kivel beszéltünk még? - vigyorodott el Bonnie.
- Na kivel? Mondjátok, ne kíméljetek!
Abbie és Bonnie kuncogni kezdtek, majd szinte egyszerre vágták rá.
- Jacob McName-el! 
Fancsali képet vágtam.
- Tényleg? Na és kit érdekel? Örülök hogy lekopott végre és nem csorgatja rám a nyálát. - rántottam meg a vállam.
- Lehet hogy már soha nem is fogja. Igaz, hogy nehezen dolgozza fel hogy férjhez mentél, de azóta már Penny Knoxal múlatja az időt. - újságolta Bonnie.
- Penny Knoxal? Az újságárus Allan Knox lányával?! Ó, te jó ég...- borzadtam el. 
Penny egy osztályba járt velünk és a stréberkedés volt az életeleme, ezért senki sem szerette túlzottan. Azonkívül kb. 150 centi magas, szeplős és mindenek előtt lángvörös hajú lány volt. Na nem mintha én egy szépség lennék, de hogy épp Pennyvel kezd Jacob...
- Súlyos mi? - nevetgélt Abbie.
Vigyorogva bólogattam mert elképzeltem őket, Jacob a 60-as évek beli ruházatában oldalán az aprócska Pennyvel. 
Aznap sokat nevettünk a lányokkal és Abbie ötlete pedig szöget ütött a fejembe. Úgy éreztem, tényleg meg kellene látogatnom a nagyit. Erre azonban várni kellett, Scott napokig éjjel járt haza mert a Pretty Wallban és a Strangersben léptek fel. Na meg ott voltak a próbák is, amin általában a zene mellett a heroiné volt a főszerep. Scott használhatatlan volt. Csak bebotorkált az ágyba, rágyújtott és utána aludt. Néha még dohányzás közben is. Ilyenkor mindig megvártam, hogy elszívja a cigarettáját, mert féltem hogy felgyújtja az ágyat és a végén meghalunk. Míg Scott a próbákon volt, általában a lakásban unatkoztam, ha volt apróm felhívtam anyámat. Néha apám vette fel, olyankor persze nem szóltam bele a telefonba. Néha meg csak úgy sétálgattam a környéken. Na és persze ittam. Megállás nélkül szinte. Amin én is csodálkoztam, de nem tettem ellene semmit.

Reggel itallal kezdtem a napot, délelőtt folytattam és lefekvés előtt is italoztam, hogy könnyebb legyen az elalvás. Így egész nap jól éreztem magam. Ha nem ittam, hiányzott. Néha emiatt napok kiestek az életemből, de az egyik józanabb pillanatomban ismét eszembe jutott a nagyi meglátogatásának ötlete. Éppen a Pretty Wallban ültünk egy késő este. Egy fiatal banda nyomta épp a zenét. Jók voltak, lendületesek, akárcsak az Örömrombolók, de Doug csak ócsárolni tudta őket mint ahogy mindent ami körülvette.
- Ez egy szar! Ez nem zene!
- Már miért nem? - kérdezte Heath.
- Mert mi sokkal jobbak vagyunk. És ezt a világnak is látnia kell. Híresek és pénzesek leszünk. Mindenünk meglesz.
- Azért a pénz nem minden. - szólt közbe Scott.
- Te már csak tudod Neel! Te és a kis feleséged...- gúnyolódott Doug. Ilyenkor mindig kedvem lett volna felpofozni, de csak ültem ott szótlanul és szaporán kortyolgattam az italomat.
- Te semmit sem értesz! Van feleségem, na és? Mi köze ennek bármihez is a bandát illetőleg? - vont vállat Scott hanyagul.
- Hát így végezted. - nézett össze Heath és Robbie.
Scott beintett nekik és felállt az asztaltól.
- Az a végzet, ahogy itt ültök mint a királyok ! - és kiment a klubból. 
- Most miért kellett ezt? - csóváltam a fejem.
- Na te csak hallgass...Mrs. Neel. - legyintett Doug.
- Te mennyire szánalmas vagy. - vetettem neki még oda és kimentem Scott után. A Pretty Wall előtt utól értem. A korlátnak támaszkodva álldogált.

A siker, ami felemel

A stúdió előtt gyülekeztek a bandatagok. Na és Victor Dench, aki hanyag módon szivarozott.
- Á, Nicky édes, csakhogy itt vagytok. Az úriember kijózanodott már? - fogadott minket Victor.
- Kapja be! - vetette oda Scott.
- Úgy érti, hogy készen áll a felvételre. Csak most nősült és idő kell, míg vissza zökken a régi kerékvágásba. De már oké minden. - magyarázkodott kínos képpel Nicky. 

Dench ránk meresztette ezer fogú mosolyát.
- Gratulálok! Nos, kezdhetünk?
- Menjünk már! - kiáltotta a háttérből türelmetlenül Heath.
A stúdióban nagy volt a fegyelem. Dench mindent elintézett s csodák csodája, a srácok is normálisak voltak. Talán átlátták a helyzet komolyságát, tudták nem babra megy a játék és hogy nagyon sok múlik a viselkedésükön. Bár nagy mennyiségben fogyott az ital és a nap végén alig lehetett látni a cigifüsttől de a munka olajozottan ment. Estére befejeződtek a felvételek.

- Nos? - rontott Victornak Nicky, amint az kilépett a hangfalak és keverőpult mögül.
Dench vigyorgott.
-Fantasztikusak! Igazi kincset találtál Nicky!
- Ezt értsük úgy, hogy fekszik magának a lemez ? - kérdezte Doug.
- Nagyon is fiúk! A mai gyerekeknek ez kell. Ti nagyon eltrafáljátok az ízlésüket. Nem találok szavakat. Ugye számíthatok rátok pénteken a Strangersben is?
- Még szép! - vágta rá Robbie.
Az Örömrombolók teljesen el voltak varázsolva a sikerektől és Victor pozitív szavaitól. Este Scott is csak mesélt-mesélt a mindenre kíváncsi Marionnak.
- És milyen a stúdió?! Láttál sztárokat? - kérdezte Marion miközben söröket és szendvicseket hozott nekünk. 
- Nem, de állítólag sokan megfordultak már Dench stúdiójában, ahol ma mi is voltunk. És nagyon jól csináltuk. Úgy érzem, jó úton haladunk. Ettől pedig boldog vagyok.

Kérdőn néztem Scottra.
- Azt mondtad,  hogy nem érdekel ez a dolog, se  a siker, se a lemez, se a pénz! Most mi az igaz ebből?
- A siker felemel minket az egekbe! Olyan magasan leszünk, mint még soha! - felelte erre Scott.
- Ez nem válasz a kérdésemre! - jegyeztem meg és ittam a sörből. Aznap már a sokadikból.
- Nem tudom...de most jó. Látni a többiek örömét, mindig is ezt akartuk, erről álmodtunk de sosem hittük volna, hogy egyszer eljön.
- De eljött, itt van, csak meg kell ragadni! - szólt közbe vidáman Marion.
Scott rám nézett, de nem mondott semmit.
- Szóval megiscsak fontos a siker? - kérdeztem.
- Semmit sem ér, ha te nem vagy velem....
Hirtelen melegem lett és közel éreztem magamhoz a pillanatot. Kedvem lett volna sírva Scott nyakába borulni. De mivel Marion ott ült, nem tettem. Csak nyeltem az alkoholt, pedig Scott szavai mélyen meghatottak.
Mégis hallgattam, de jó lett volna szólni. Annyi érzés nyomta a lelkemet Scott irányába, de az esküvő óta csak ittam. Nem hagytam abba, talán nem is akartam. Jó volt így a világ. Ivással kezdeni a napot és úgy is aludni el. Részegen és boldogan, miközben a napok, órák észrevétlenül repültek felettem. Felettünk. És mintha film lenne az életem, pedig én éltem. Mégis kívülállónak éreztem magam.
Aznap éjszaka nem tudtam aludni. Zsongott a fejemben a sok zene, amit egész nap hallottam. Ide-oda forgolódtam és nem jött álom a szememre. Eszembe jutottak a szüleim és a virág kosár, ami jelenleg az előszobában volt egy székre állítva.
Vajon a szüleim jól alszanak most? El kellene menni hozzájuk. Bemutatni nekik Scottot, kicsit beszélgetni, újrakezdeni az egészet. Egyáltalán hallani a hangjukat és látni az arcukat.
Scott felkönyökölt a párnán.
- Nem bírsz aludni? - kérdezte.
- Nem. A szüleimre gondolok. Nem tudom valaha meg tudják e nekem ezt bocsátani.
Scott fájdalmasan pillantott végig rajtam.
- Megbocsátani?! Valami bűn vagyok én, akit meg kell bocsátani?! Akit jobb elrejteni?!
- Félre értesz, nem úgy gondoltam! Nézd, a szüleim rendes emberek, a legjobbak a világon, csak régi vágásúak. Azt akarták, hogy jó legyek, hogy egyetemre menjek, aztán családot alapítsak, hogy vigyem valamire...- vágtam Scott szavába.
- Minden szülő erről álmodozik szerintem. De rólam anyám, a vallásos iskolából való kicsapás után lemondott. Nem hiszem, hogy valaha tanult ember leszek. Sajnálom, de ez van. Te viszont még lehetsz. Mi van az egyetemmel? Nem mész? - érdeklődött Scott.
Bizonytalanul vontam vállat.
- Talán. Szeretnék. Esetleg ősszel elkezdem itt a helyi intézményben és mellette dolgozni fogok. Hiszen felnőtt, férjes asszony vagyok.
Scott felkelt az ágyól és a szekrényéből elővett egy üveg szeszt.
- Legyen ahogy elképzelted Ana. Erre iszom! - emelte szájához az italt.
- Jó. De adj nekem is! - nyújtottam felé a kezem.
És elalvásig iszogattunk.

Néha italból áll a valóság...

Aznap megittuk az összes italt, ami még a lakásban volt. Majd megpróbáltuk bepótolni a nászéjszakát, ami persze ittasságunk miatt nem jött össze. Így inkább aludtunk. Akkor is, másnap is, sőt utána is.

Aludtunk és ha felébredtünk ittunk. Scott cigizett és drogozott. Olyanok voltak azok az idők, mintha egy rettentően gyors körhintán ültem volna. Ami nem akart megállni. Nem nagyon emlékszem azokra a napokra. Csak homályos foltokra, a felkelő nap sugaraira, üres italos üvegekre, a cigifüstre, Scottra, ahogy az ágy szélén ülve beszúrja magának az "éltető'' heroint. Emlékeztem a hideg levegőre hajnaltájt. Meg arra is, hogy megjelent Nicky a lemezfelvétel miatt. Ez szerda reggel volt.
Marion rontott be a szobába.
- Felkelni! Felkelni! - sikította fülsértően és elhúzta a függönyöket.
A fény úgy hatott ránk, mint az éjszakai állatokra. Nekem a fejembe hasított a fájdalom és automatikusan a földön heverő üvegért nyúltam, de az üres volt. 
- Gyertek már! Kint áll Nicky Prescott és valami lemezfelvételről beszél. Szedjétek össze magatokat! Akartok reggelit?
- Azt akarjuk, hogy hagyj minket békén. - morogta halkan Scott.
- Még mit nem! Akarsz sztár lenni, vagy sem? - fortyant fel Marion és lerángatta rólunk a takarónkat. Kezdtem felébredni.
- Na öltözzetek fel és gyertek gyorsan. A konyhában ültettem le. - ezzel Marion kiment.
Felültem az ágyon.
- Tényleg fel kellene kelni. - néztem Scottra magam mellett. Fázósan húzta össze magát.
- Teszek a lemezfelvételre. - dünnyögte.
- Na gyerünk, Nicky bepörög ha nem leszel ott. Tudod, hogy mennyit járkált ezért.
Scott a cigarettájáért nyúlt, és rövidesen rágyújtott.
- Mindjárt. Csak helyre hozom magam...
Nemsokára a konyhában voltunk. Scott kezében cigivel, én meg felbontottam egy sört. Nicky elhűlve nézett végig rajtunk.

- Szarul néztek ki. - jegyezte meg.
Scott fancsali képet vágott.
- Ha csak baszogatni akarsz, mehetsz a jó francba!
- Na de fiam! - torkollta le Marion, de Nicky legyintett.
- Hagyja Mrs. Neel. Ez az igazi punk stílus, már megszoktam. Szóval Dench a többiekkel együtt a stúdióban vár rád, hogy végre kezdődjék a felvétel. Már vagy háromnegyed órája ott kellene lenned.
- Oh, valóban? Kiment a fejemből. - gúnyolódott Scott.
- Tegnap is itt voltam, de hiába csengettem, nem nyitott ajtót senki sem. - mondta Nicky.
- Talán nem csengettél elég kitartóan. - röhögött fel Scott.
- Na jó, ezt hagyjuk! Indulhatnánk végre? - türelmetlenkedett Nicky.
- Most nem alkalmas az időpont. - közölte lazán Scott.
Nicky felvonta a szemöldökét.
- Mi az hogy nem alkalmas?! Ez nem egy kurva randevú ! Dench ott van, Doug, Robbie, Heath ott van. Úgyhogy kérlek, emeld fel a segged és irány a stúdió!
Scott mondani akart valami csúnyát, de én finoman leszereltem.
- Scott tényleg menned kéne...
- Oké, bassza meg! Akkor menjünk! - adta meg magát Scott.
- Így már mindjárt más. - bólintott Nicky.
Én nem akartam velük menni. Nem volt kedvem Dougot újra látni. Az esküvőn nyújtott páratlan eszmecsere elég volt egyszer. De Scott ragaszkodott, hogy menjek én is. Így aztán, miután a fürdőszobában benyakaltam egy kis töményet, vele, s Nickyvel tartottam.

Cseppnyi megbocsátás

Reggel ébredtem fel. A fátylam teljesen összegyűrődött, ahogy a ruhám is. Hónom alatt a majdnem üres üveg, lábamnál Scott rózsa csokra. Iszonyúan fájt a fejem. Nehézkesen feltápászkodtam az ágyról és kitámolyogtam a szobából. A lakásban hatalmas volt a felfordulás. Mindenhol az esküvő maradványai, üvegek, ételmaradékok evőeszközök és szemét szétdobálva. A nagyszobában, a kanapén aludt Marion, látszott rajta, hogy teljesen ki ütötte magát éjjel. Becsuktam a szoba ajtót és a fürdőszoba felé mentem. Ahogy elhaladtam a tükör mellett szinte megijedtem. Lelombozó volt a látvány. A tegnapi - állítások szerint - gyönyörűséges menyasszony, most csak egy kiélt nőnek látszott. A festék szerteszét kenődött az arcomon, a ruhám gyűrött volt és ital foltos, a bokám bedagadt a cipőtől, a hajam csomókban lógott. Borzalmasan néztem ki...És még mindig alig hittem el, hogy tényleg férjhez mentem.
Gyorsan leöblítettem az arcom, fogat mostam, megfésülködtem, majd Scott szobájában találtam egy kockás flanelinget amit felkaptam. Aztán a konyhába mentem, hogy kávét keressek, ami talán csillapítja a fejfájásomat, de persze kávé nem volt sehol. Csak italok mindenfele. Leültem az asztalhoz és belekortyoltam az egyik alkoholos üvegbe. A konyhai óra nyolcat mutatott. Elmosolyodtam és megállapítottam, ez egy kicsit korai időpont az italozáshoz. Ekkor kaptam észbe, hogy tegnap óta nem láttam Scottot. Vajon hol lehet?! Vagy tíz perc múlva nyílt az ajtó és Scott lépett be rajta, kezében egy nagy virág kosárral.
- Az ajtó előtt volt. - mondta, mielőtt bármit kérdezhettem volna. Lerakta a konyha asztalra a kosarat, én pedig rögtön olvasni kezdtem a tetején lévő rózsaszín üdvözlő kártyát. 
- Ki küldte? - kérdezte Scott, miközben cigarettát keresgélt a konyha szekrényben. Szemem végig futott a fekete betűkön és válasz helyett felolvastam a kártyán álló sorokat.
- Drága édes kislányom! Sok boldogságot kívánunk neked és a férjednek is! Szeretünk és nem akarunk elveszíteni. Akármi történt hozzánk tartozol. Jelentkezz! Millió csók: szüleid, testvéreid és a nagyi.
Teljesen könnybe lábadt a szemem és mindennél jobban szerettem volna megölelni őket. Hát megbocsájtottak!
- A szüleim sok boldogságot kívánnak. - mondtam, mintha Scott nem hallotta volna, ahogy felolvastam a kártyát. Scott leült a mellettem lévő székre.

- Örülök, hogy már nem neheztelnek rád. Hogy érzed magad? - érdeklődött halkan és a lábamra tette a tenyerét. Mi tagadás rosszul voltam. Szörnyen másnaposnak, kiégettnek és csalódottnak éreztem magam. Nem így képzeltem az egészet. Scott nem tudhatta, de elég romantikus álmokat szövögettem az esküvőmről. Ami végül egy nagy nagy alkoholizálásba fulladt. Szép mondhatom...
Elhúztam a lábam és sokáig nem szólaltam meg. Dühös voltam Scottra és a helyzetre.
- Szarul vagyok, ha épp érdekel. És te? Hol töltötted a nászéjszakánkat ?
- A Pretty Wallban voltunk. Doug és a banda. Te már aludtál és nem akartalak felébreszteni.
- Gondolom jól éreztétek magatokat. Doug kiheverte már hogy megnősültél? - kérdeztem és töltöttem magamnak az asztalon lévő italok egyikéből.
- Azt hiszem igen. De miért? - kérdezett vissza értetlenül Scott.
- Semmi, nem fontos. Szóval jól elvoltál. Remek...Eléggé máshogy képzeltem a kettőnk nászéjszakáját. Ha érted mire célzok....
- Én is. De kicsit megszaladt a tű a kezemben és elég sokat ittam is. Sajnálom.- nézett rám Scott. Fáradtnak látszott, megint olyan sápadt volt. A fehér ingén szürke foltok, nyoma sem volt már a tegnapi eleganciának. Az arcánál jókora horzsolás, gondolom összetörte magát valahol. Kócos fekete haja és a szomorú fényű barna szemei megint fájdalmat és bánatot ébresztettek bennem. Már nem is haragudtam.
- Majd jóvá tesszük. - mondtam kis idő múlva.
- Nem haragszol rám a drog miatt sem? Nem is tudom mi ütött belém, hogy rád akartam erőltetni.
- Már nem neheztelek. Úgysem tudsz rávenni, ha nem akarom. Felejtsük el! És igyunk magunkra! A mi házasságunkra! - emeltem fel az üveget.

Scott elmosolyodott. A mosolya, az a gyönyörű szép mosolya újra megdobogtatta a szívemet, mint mindig, ha csak rápillantottam. És ismét rádöbbentett, hogy mennyire őrülten szerelmes vagyok bele. Hogy örökre akarom őt! Mindörökre...

Szomorú menyasszony, bánatos feleség

- Á, itt a menyasszony ! Hello Ana ! Gratulálunk ! - fogadott Robbie és a falhoz préselve erőszakosan belecsókolt a nyakamba. 

Gyorsan eltoltam magamtól.
- Már gratuláltál. Elég volt egyszer...
- Ülj le közénk, most már te is teljes jogú csapattag vagy. - kínált hellyel Heath. 

Kicsit vonakodva, de leültem.

Robbie töltött nekem a whiskyből.
- Jó ez a buli. - tette még hozzá és kiment.
Doug teljesen elázva ült az asztalnál. Egyik kezében cigi, a másikban ital.
- Hát sok boldogságot...- dünnyögte.
- Meglesz.- bólogattam.
- Csak sikerült lenyúlnod magadnak Neelt. Nem hittem volna.
- Lenyúlni? Ki elől? Tudtommal nem volt senkije. - fortyantam fel. Idegesített Doug részeg, lenéző motyogása és okoskodó stílusa. Lehajtottam a whiskyt és töltöttem egy újabb adagot. Doug beleszívott a cigarettájába.
- Nem is volt. De te lenyúltad őt saját maga elől. Az álmai elől, hogy híres zenész legyen. Ezentúl majd csak azt teheti, amit a kibaszott felesége diktál neki. Kurva életbe! - káromkodott.
- Ez nem igaz! Nem áll szándékomban Scott zenélésének útjába állni. Nem tudom miért gondolod ezt. - ráztam a fejem.
Heath lemondóan legyintett mellettem és ő is elhagyta a konyhát. Ketten maradtunk Douggal a füstös helyiségben, a csikkek és italok között.
Doug pedig folytatta.

- De nem hagyom, hogy tönkre tedd, amit az Örömrombolók elkezdett. Résen leszek, figyelni foglak...
- Te jó ég, úgy beszélsz, mintha szerelmes lennél Scottba! - forgattam a szemem, erre Doug elkapta a csuklóm és erősen megszorította. Közben pedig mélyen belenézett a szemembe.
- Jól figyelj ide, te szuka ! Velem te nem baszol ki. És a legjobb barátommal sem! Ha elcseszed Scott álmait a hülyeségeiddel, megnézheted magad! - sziszegte, majd elengedte a karom, ami akkorra már eléggé zsibbadni kezdett. Villámgyorsan felpattantam az asztaltól és undorral néztem végig Dougon.
- Te részeg vagy! Menj és józanodj ki!
Doug gúnyosan röhögött én meg felkaptam egy üveg italt és kimentem a konyhából. Be a szobába. Fel voltam dúlva. Fájt a karom és tudtam, hogy Doug gyűlöl, soha sem fog megkedvelni, sőt arra fog törekedni, hogy tönkretegye a Scottal kötött házasságunkat. Beszélni akartam Scottal, de nem láttam sehol. A nagyszobában teljes volt a züllés. Hangos zene, italok mindenütt. Nicky Abbieval, Bonnieval, Heathal és Robbieval röhögött idétlenül, elterpeszkedve a kanapén. Marion is a tv előtt iszogatott. Doug szakadt barátaival együtt, akik szintén ott részegedtek. Minden olyan volt, mint egy lepukkant házibuliban, de a látvány semmiképp sem egy esküvői partihoz volt hasonlatos. 
Hát ez lenne az én esküvőm?! Amiről álmodoztam ?! Ami minden lány életében nagy és fontos pillanat ?! Kedvem lett volna kirohanni a házból, rohanni egyenesen Newheavenig, a szüleim karjaiba. Legszívesebben bőgtem volna, de ehelyett elkeseredetten meghúztam a kezemben lévő whiskys üveget majd benyitottam a fürdőszobába. Ahol is megtaláltam Scottot. Douggal együtt. Alig lehetett látni a cigifüsttől, nem is vettek észre. Valószínűleg azért mert már totál el voltak szállva. A kád szélén ültek, körülöttük a földön a drogozáshoz elengedhetetlen kellékek. Gyengeséget éreztem. Gyorsan becsuktam az ajtót és Scott szobájába siettem. Bezárkóztam és végig dőltem az ágyon. Elegem volt mindenből. Nagyon...
Miért kellett ennek így végződnie, mikor gyönyörű is lehetett volna?! 
Kinyitottam az italos üveget és ittam. Csak nyeltem az alkoholt csukott szemmel, mert felejteni akartam. És a részeg álmokon túl megtalálni a boldogságot.

A majdnem ballépés

B.U.É.K. mindenkinek! Különösen drága kommentelőmnek :) :)

Kicsivel később túl voltunk a házasságkötésen. Kevesen gyűltünk össze. Doug hozta pár szakadt, alkoholra szomjas haverját, ott volt Nicky és Marion, aki teljesen kiakadt, mert Scott bátyja Gary nem jelent meg. 
Egyszerű szertartás volt. Fél óra szöveg, egy aláírás a könyvbe és immár hivatalosan is Anastacia Neel lettem. 
Véglegesen és megmásíthatatlanul...
Végig reménykedtem, hogy a családom betoppan, de nem jöttek el. Se a nagyi, se Jessy, se Kenny. Apámmal senki sem szállt szembe. Hát persze...ez mindig így volt...
Aláírtam, kezemen ott csillogott a gyűrű.
- Drágáim! - ugrott a nyakunkba Marion, már nem túl józan állapotban. Őt Abbie és Bonnie követték. 
- Éljen az ifjú pár! - mondta Doug gúnyos hangon, ezzel kicsit megfagyasztva a hangulatot.
A házasságkötő teremből visszamentünk Scotték házához, ahol aztán sok étel és ital várt minket. Doug Heathel és Robbieval együtt behúzódott a konyhába egy pár üveg alkohollal. Marion Nickyvel fecsegett, Abbie és Bonnie pedig Doug ismeretlen punk barátait vették célba.
Hirtelen elhagyatva éreztem magam. Mindenki jól szórakozott, én meg ültem Scott szobájában, a menyasszonyi ruhámban, a fehér rózsacsokorral, mint Mrs. Neel. Fura érzés...Már nem vagyok Anastacia Riley, a kicsi Ana, aki egyetemre megy. Egy csapásra felnőtt lettem, egy férjes asszony és ki tudja hogy lesz ezután?!

- Miért nem vagy te is kint? - ébresztett fel gondolataimból Scott. Már vagy húsz perce ültem a szobájában az ágyon.
- Izé...rögtön kimegyek. Csak kicsit elfáradtam.
- De hát még korán van az alváshoz.- röhögött Scott. Kezdett hasonlítani régi önmagához. Haja ismét kócosan állt, a fehér inge félig kigombolva, arcán a jól ismert vigyor.
- Te be vagy lőve? - pillantottam rá elhűlve.
- Ez az esküvőnk. Jól kell érezni magunkat. Gyere, van itt neked is...- nyúlt a zsebébe Scott és egy zacskónyi fehér port vett elő. Meg fecskendőt, öngyújtót. Mindent, ami ehhez kellett.
- Így akarod megünnepelni? - kérdeztem halkan.
Scott mellém ült az ágyra, felhúzta a ruhám ujját és levette a nyakkendőjét, amivel elszorította a karomat. Közben a szekrényéből egy kanalat keresett elő. 
Jeges rettenet futott végig rajtam, ahogy láttam a rutinos mozdulatait. Talán részegen a Pretty Wallban igent mondtam volna, de a rohadt életbe, ez az esküvőm! Életem legfontosabb napja! És Scott akár punk, akár egy egyszerű fiú, nem fogja rám erőltetni ezt a dolgot!  A drogból - sokan mondják - nincs vissza út. Közhely talán, de én sosem akartam beállni ebbe a sorba. Sőt, arra akartam törekedni, hogy Scottot is rávegyem a leszokásra. Nem lehet ez az életünk...
Arra eszméltem, hogy Scott még jobban elszorította a karomat. Felszisszentem a fájdalomtól.
- Jó vénád van...hidd el ez tetszeni fog! Ezt neked is érezni kell, akkor látsz az én szememmel! - mondta és a pillantásában őrült lángocskák táncoltak. Felpattantam és letéptem a karomról a nyakkendőt.
- Engem hagyj ki ebből! - kiáltottam és kimentem a szobából. Feldúltan bukdácsoltam a konyhába, ahol az Örömrombolók ittak és kábultak épp.