Jacob összehúzta széldzsekijét.
- Itt a címem Ana. Tedd csak el. Ebben a kollégiumban lakom. Ha bármi baj van, írj. - nyújtott át egy cetlit.
A semmibe révedő arccal tettem zsebre a papirost.
- Kösz, de nem hinném, hogy szükség lenne rá. És nem akarlak a tanulásban zavarni.
- Nem zavarsz! Te sosem zavarsz! És biztos tudod miért...Tudnod kell, hiszen csak a vak nem látja. Nagyon szeretlek. - nézett rám Jacob.
A haragom elmúlt. Viszont Jacob vallomása inkább kellemetlen volt, mint zavarba ejtő. Őszintén szántam Jacobot, hiszen mégis csak régi ismerős, de többet akkor sem tudtam iránta érezni.
- Ne Jacob! Kérlek, ezt ne! Fölösleges! Nem tudom viszonozni az érzéseidet és neked ott van Penny Knox...
- Nem szeretem Pennyt, sosem érdekelt, csak azért kezdtem vele, mert el akartalak felejteni. De nem tudlak. Te vagy az, akit igazán szeretek! Évek óta, reménytelenül. - Jacob magához húzott. Pár ember a klub előtt furcsán nézett ránk.
- Úristen Jacob, ne csináld ezt ! - próbáltam tiltakozóan kibontakozni Jacob öleléséből, de már késő volt mert Doug, Robbie, Heath és Scott éppen akkor értek a Pretty Wall elé és persze látták a jelenetet.
- Itt a címem Ana. Tedd csak el. Ebben a kollégiumban lakom. Ha bármi baj van, írj. - nyújtott át egy cetlit.
A semmibe révedő arccal tettem zsebre a papirost.
- Kösz, de nem hinném, hogy szükség lenne rá. És nem akarlak a tanulásban zavarni.
- Nem zavarsz! Te sosem zavarsz! És biztos tudod miért...Tudnod kell, hiszen csak a vak nem látja. Nagyon szeretlek. - nézett rám Jacob.
A haragom elmúlt. Viszont Jacob vallomása inkább kellemetlen volt, mint zavarba ejtő. Őszintén szántam Jacobot, hiszen mégis csak régi ismerős, de többet akkor sem tudtam iránta érezni.
- Ne Jacob! Kérlek, ezt ne! Fölösleges! Nem tudom viszonozni az érzéseidet és neked ott van Penny Knox...
- Nem szeretem Pennyt, sosem érdekelt, csak azért kezdtem vele, mert el akartalak felejteni. De nem tudlak. Te vagy az, akit igazán szeretek! Évek óta, reménytelenül. - Jacob magához húzott. Pár ember a klub előtt furcsán nézett ránk.
- Úristen Jacob, ne csináld ezt ! - próbáltam tiltakozóan kibontakozni Jacob öleléséből, de már késő volt mert Doug, Robbie, Heath és Scott éppen akkor értek a Pretty Wall elé és persze látták a jelenetet.
Első pillanatban mind ledöbbenve néztek hol egymásra, hol rám és Jacobra.
- In flagranti, vagy hogy a faszba mondják. - röhögött fel Heath.
Doug diadalittasan vigyorgott.
- Látod, mondtam, hogy ez is csak egy hülye kis kurva....- vetette oda Scottnak, aki erre nem szólt semmit, végigmért engem és Jacobot, majd eldobta a cigijét és bement a többiekkel a klubba. Le voltam forrázva. Kellett nekem kikísérni ezt a hülyét, jól elintéztem, sikerült totális idiótát csinálni magamból...
- Ne haragudj, én nem így akartam. De elragadtak az érzelmeim...- mentegetőzött Jacob.
- Hagyjuk, nem haragszom, csak kérlek most menj el.- suttogtam könnyekkel a szememben.
Jacob bólintott.
- Igen...az lesz a leghelyesebb. Vigyázz magadra! És ha bármi kell, mindig megtalálsz...
Nem mondtam semmit, keserűen intettem és megvártam míg Jacob eltűnik az utcasarkon. Aztán bementem a Pretty Wallba.
Égett az arcom a szégyentől, pedig nem történt semmi de mégis...A mellkasom is fájt. Azon pörgött az agyam, hogy fogom ezt kimagyarázni Scottnak?! Elég kétértelmű volt a látvány, ráadásnak ott van még az az idétlen Doug is, aki biztos teletömi Scott fejét a zűrös teóriáival. Szóval felkészültem a legrosszabbra, amikor a többiekhez léptem. De senki sem az én dolgommal és a látottakkal volt elfoglalva. Abbie és Bonnie elvonták a fiúk figyelmét és Nicky Prescott is ott termett valahogyan, így senki nem szólt hozzám egy árva szót sem. Scott velem szemben ült, szótlanul hallgatta Nicky és a srácok locsogását, előtte egy üveg sör és a füstölgő cigarettája. Leültem és mondanom kellett volna talán valamit, de tudtam hogy ha magyarázkodni kezdek, senki nem mossa le rólam hogy Jacob és én köztem történt valami. Így hát ültem csak ott, iszogattam és egy szó sem esett köztünk Scottal. Se erről, se másról.
Úgy negyed tizenegy körül a srácok pár ismeretlen punk társaságban eltűntek és mire előkerültek már elszállt velük a valóság. Rögtön a tomboló tömeg közé vetették magukat és ott ugrándoztak. Sőt, Doug felmászott a színpadra és elvette az énekestől a mikrofont. Mindenáron énekelni akart, miközben részegen ócsárolta az épp fellépő zenekart. A biztonságiak hamarosan levezették a színpadról. Ezután újabb vad ugrálás következett és mikor ismét láttam őket, már alig lehetett rájuk ismerni. Piszkosak voltak, a pogózástól tele ütéssel és karcolással. Fél tizenkettőkor hazaindultunk Scottal, a többiek maradtak még. A lányok teljesen kiütötték magukat, csak feküdtek asztalra hajtott fejjel, így elbúcsúzni sem tudtam tőlük rendesen.
Némán mentünk egymás mellett Scott és én, csak a cipőm sarka kopogott a kihalt éjjeli utcákon. Marion már aludt mikor hazaérkeztünk, de Scottot ez nem zavarta mert valami ismeretlen ötlettől vezérelve, neki látott mosogatni. Biztos a drog pörgette fel, vagy a harag amit irántam érzett.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, amint megláttam.
- Szerinted? Mosogatok! - felelte Scott az edényekkel csörögve.
- Most?! Nem várhat reggelig? Felébreszted anyádat...
- Leszarom! Most van kedvem mosogatni. - vágott a szavamba idegesen.
- Mosogatás helyett lennél szíves rám figyelni? Elmondanám ezt az egész Jacob ügyet...- kezdtem a mondandómba, de legyintett.
- Mit kellene róla tudni? Nem ismerem a részleteket és nem is érdekel!
- Semmi közöm a fickóhoz ! A flúgos haverod viszont azt mondta, hogy egy kurva vagyok ! Szép...és te meg sem védtél.
Scott letette a kezében lévő vizes tányért.
- Mert lehet hogy igaza van...- mondta dacosan. Legszívesebben ott hagytam volna, de a francba is, nem hagyom, hogy azt higgye, én vagyok a hibás!
- Te milyen rendes vagy Scott. Hát kösz szépen. Mondtam már régebben is, hogy a srác csak egy ismerős. Kisgyerekkorom óta ismerem. Búcsúzni jött, mert hétfőn ő is elmegy az egyetemre. A lányok buta ötlete volt ez az egész, hogy ma találkozzam vele, nem is tudtam róla. - magyarázkodtam és úgy éreztem egyre jobban belekeveredek a barátnőim, meg Jacob állította ostoba helyzetbe.
- Egyetem...az a srác biztos jobb mint én! Hiszen ő egyetemista, értelmiségi. Én meg egy szemét drogos vagyok és gondolom megbántad, hogy nem vele kezdtél. De mit csináljak?! Ő biztos szépeket tud mondani és romantikus. Legyek én is az?! Térdeljek eléd?! Az tetszene? Hát tessék...- Scott letérdelt, én meg jól elvörösödtem.
- Sosem kértem ilyet, ne szórakozz már! - mondtam elcsukló hangon.
- Nézz rám és mond ki, ha megbántad, hogy hozzám jöttél !
- In flagranti, vagy hogy a faszba mondják. - röhögött fel Heath.
Doug diadalittasan vigyorgott.
- Látod, mondtam, hogy ez is csak egy hülye kis kurva....- vetette oda Scottnak, aki erre nem szólt semmit, végigmért engem és Jacobot, majd eldobta a cigijét és bement a többiekkel a klubba. Le voltam forrázva. Kellett nekem kikísérni ezt a hülyét, jól elintéztem, sikerült totális idiótát csinálni magamból...
- Ne haragudj, én nem így akartam. De elragadtak az érzelmeim...- mentegetőzött Jacob.
- Hagyjuk, nem haragszom, csak kérlek most menj el.- suttogtam könnyekkel a szememben.
Jacob bólintott.
- Igen...az lesz a leghelyesebb. Vigyázz magadra! És ha bármi kell, mindig megtalálsz...
Nem mondtam semmit, keserűen intettem és megvártam míg Jacob eltűnik az utcasarkon. Aztán bementem a Pretty Wallba.
Égett az arcom a szégyentől, pedig nem történt semmi de mégis...A mellkasom is fájt. Azon pörgött az agyam, hogy fogom ezt kimagyarázni Scottnak?! Elég kétértelmű volt a látvány, ráadásnak ott van még az az idétlen Doug is, aki biztos teletömi Scott fejét a zűrös teóriáival. Szóval felkészültem a legrosszabbra, amikor a többiekhez léptem. De senki sem az én dolgommal és a látottakkal volt elfoglalva. Abbie és Bonnie elvonták a fiúk figyelmét és Nicky Prescott is ott termett valahogyan, így senki nem szólt hozzám egy árva szót sem. Scott velem szemben ült, szótlanul hallgatta Nicky és a srácok locsogását, előtte egy üveg sör és a füstölgő cigarettája. Leültem és mondanom kellett volna talán valamit, de tudtam hogy ha magyarázkodni kezdek, senki nem mossa le rólam hogy Jacob és én köztem történt valami. Így hát ültem csak ott, iszogattam és egy szó sem esett köztünk Scottal. Se erről, se másról.
Úgy negyed tizenegy körül a srácok pár ismeretlen punk társaságban eltűntek és mire előkerültek már elszállt velük a valóság. Rögtön a tomboló tömeg közé vetették magukat és ott ugrándoztak. Sőt, Doug felmászott a színpadra és elvette az énekestől a mikrofont. Mindenáron énekelni akart, miközben részegen ócsárolta az épp fellépő zenekart. A biztonságiak hamarosan levezették a színpadról. Ezután újabb vad ugrálás következett és mikor ismét láttam őket, már alig lehetett rájuk ismerni. Piszkosak voltak, a pogózástól tele ütéssel és karcolással. Fél tizenkettőkor hazaindultunk Scottal, a többiek maradtak még. A lányok teljesen kiütötték magukat, csak feküdtek asztalra hajtott fejjel, így elbúcsúzni sem tudtam tőlük rendesen.
Némán mentünk egymás mellett Scott és én, csak a cipőm sarka kopogott a kihalt éjjeli utcákon. Marion már aludt mikor hazaérkeztünk, de Scottot ez nem zavarta mert valami ismeretlen ötlettől vezérelve, neki látott mosogatni. Biztos a drog pörgette fel, vagy a harag amit irántam érzett.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, amint megláttam.
- Szerinted? Mosogatok! - felelte Scott az edényekkel csörögve.
- Most?! Nem várhat reggelig? Felébreszted anyádat...
- Leszarom! Most van kedvem mosogatni. - vágott a szavamba idegesen.
- Mosogatás helyett lennél szíves rám figyelni? Elmondanám ezt az egész Jacob ügyet...- kezdtem a mondandómba, de legyintett.
- Mit kellene róla tudni? Nem ismerem a részleteket és nem is érdekel!
Scott letette a kezében lévő vizes tányért.
- Mert lehet hogy igaza van...- mondta dacosan. Legszívesebben ott hagytam volna, de a francba is, nem hagyom, hogy azt higgye, én vagyok a hibás!
- Te milyen rendes vagy Scott. Hát kösz szépen. Mondtam már régebben is, hogy a srác csak egy ismerős. Kisgyerekkorom óta ismerem. Búcsúzni jött, mert hétfőn ő is elmegy az egyetemre. A lányok buta ötlete volt ez az egész, hogy ma találkozzam vele, nem is tudtam róla. - magyarázkodtam és úgy éreztem egyre jobban belekeveredek a barátnőim, meg Jacob állította ostoba helyzetbe.
- Egyetem...az a srác biztos jobb mint én! Hiszen ő egyetemista, értelmiségi. Én meg egy szemét drogos vagyok és gondolom megbántad, hogy nem vele kezdtél. De mit csináljak?! Ő biztos szépeket tud mondani és romantikus. Legyek én is az?! Térdeljek eléd?! Az tetszene? Hát tessék...- Scott letérdelt, én meg jól elvörösödtem.
- Sosem kértem ilyet, ne szórakozz már! - mondtam elcsukló hangon.
- Nézz rám és mond ki, ha megbántad, hogy hozzám jöttél !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése