Az új év küszöbén

A karácsonyi ünnepek elteltével megint minden úgy volt, mint a találkozás előtt. Apám passzívsága, anyám ritka telefon hívásai. Előre sejtettem hogy így lesz, apám ugyan elviseli Scottot, de közel nem akar majd kerülni hozzá.
Gondolatban újra és újra éltem a vacsora pillanatait és mindig bevillant egy-egy új momentum. Ahogy ültünk mind ott a nagy köralakú étkezőasztalnál, anyám, apám, nagyi, Jessy, Kenny és mi Scottal. Apám igyekezett nyugodt maradni, de észrevettem, hogy többször idegesen végigméri Scottot, ahogy anyám is a szeme sarkából. És tisztán látszott a véleményük. Jessyn már a bemutatkozásnál lerítt, hogy nem kér a punk-feelingből, hűvös volt és távolságtartó. De Scott sem nagyon szólt. Megköszönte az ételt és a vacsora utáni jóféle whiskyt, amire mint egy éhes fenevad vetette rá magát. Megértettem és sajnáltam. Tudtam, hogy feszélyezve érezte magát és szorongott. Evés után a mosdóba ment és talán kérdőn állt a tükör előtt, azt firtatva, mit keres ő egyáltalán itt. De lehet hogy bekapkodta a gyógyszereit és hagyta, hogy itallal párosulva az érdektelenség szintjére vigyék őt. Mindegy is mit csinált, csak miattam tette az egészet. Irtó hálás voltam neki ezért.

Karácsony után, a két ünnep közt ismét dolgozni mentem és délutánonként az egyetemre. Scott otthon volt egész nap. A bezártság kikezdte az idegeit, hiszen mindig szabadon csavaroghatott, senki és semmi sem szabott gátat ennek. 

Megváltást jelentett neki, ha eljött meglátogatni az anyja, vagy valaki a bandából. 

Doug elég gyakran megjelent és olyankor Scott is felszabadult kicsit a négy fal okozta bezártság érzetből. Kínlódtak rendesen, semmi sem volt nekik szent. Például Doug egy alkalommal szőkésbarnára festette Scott haját. Majdnem elájultam, mikor hazaérve szembesültem a dologgal.
- Hogy nézel ki? - dadogtam.
- Jó mi? Rendbe raktam már kicsit a Scotty fiú haját. - röhögött a képembe Doug. Szóhoz sem jutottam. Nem volt rossz, csak idegen és ettől a fakó színtől Scott még inkább sápadtabb lett.
- Hát majd csak lenő valamikor. - mondtam végül.
Elérkezett 1978 utolsó napja. Úgy terveztem, csendesen ünnepeljük meg Scottal. Hívtam Mariont, hogy töltse velünk az estét, de már elígérkezett máshova. Így nagyon úgy tűnt, hogy ez valóban egy eseménytelen szilveszter éjszaka lesz. Készítettem salátát, süteményt és feldobtam a lakást pár színes dísszel.
Ám teljesen váratlanul beállítottak Abbie és Bonnie.
- Boldog új évet Ana! - ugrott a nyakamba a két lány, amint ajtót nyitottam.
- Te jó ég...Sziasztok! De rég találkoztunk! - mosolyogtam csodálkozva.
- Hát az biztos. - helyeselt Bonnie.
- Gyertek beljebb. Hát ez a mi kis kuckónk! - invitáltam be őket. 

Beléptek, de megálltak az előszobában.
- Nézzetek szét nyugodtan, mindjárt szólok Scottnak. Készítettem kaját és van egy üveg pezsgőnk is. Ünnepeljetek velünk! - mondtam nekik, de csak álltak ott és tekingettek egymásra.
- Baj van? - érdeklődtem a furcsa viselkedésüket látva.
- Izé...ti itthon ünneplitek az új évet? - kérdezte egy idő után Abbie.
- Gyertek inkább a Pretty Wallba! Ott lesznek az Örömrombolók is, meg fellép pár tuti banda! - ajánlotta Bonnie.
- Nem lányok, most nem megyünk. Scottnak pihenésre van szüksége. Tudjátok, volt a a sajnálatos eset a koncerten...
- Igen, hallottuk. - mondta Abbie és sajnálkozva össze néztek Bonnieval.
- Akkor tényleg nem jöttök? - szólalt meg egy percnyi néma csend után Bonnie.
- Most nem. De ti itt maradhatnátok egy kicsit, még korán van...
- Sajnos nem lehet Ana, állítólag teltház lesz és sietnünk kell, ha be akarunk jutni. Csak be akartunk köszönni. Bocs. Üdvözöljük Scottot! - indult az ajtó felé Bonnie.
- Szóval boldog új évet nektek,  meg minden. - mosolyodott el Abbie és kilépett Bonnie után a sötét lépcsőházba. Gyorsan villanyt kapcsoltam nekik.
- Nektek is lányok, majd beszélünk! - próbáltam mosolyogni, de kicsit rosszul esett, hogy így elrohantak. Egy pohár italra maradhattak volna. Megvártam, míg leérnek és amikor a lépcsőházi világítás kialudt, becsuktam az ajtót.
Mikor megfordultam, Scott állt közel velem szemben. Nem számítottam rá.
- De megijesztettél. - suttogtam.
Scott csak bámult rám.
- Itt voltak a barátnőid?  - kérdezte fura hangleejtéssel.
- Ja igen, de rohantak, még arra sem volt idejük hogy neked beköszönjenek. - húztam el a számat.
- Aha. - Scott még mindig érdekesen nézett.
- Mi van? Mi bajod? - kérdeztem értetlenül.
- Öltözz fel, elmegyünk a Pretty Wallba! - felelte komoly arccal Scott. 

Akkor vettem észre, hogy ő maga már fel volt öltözve.