Ez a vég. De minek a kezdete ?

Pillanatnyi döbbent csend támadt.
- Úgy érted hogy sittre került? - érdeklődött óvatosan Heath.
- Igen Heath! Sittre! Kaptárba! Hűvösre! Lehet ezt még máshogy érteni?! - csattant fel Nicky.
- De hát mit csinált az a vén faszfej? - kérdezte Doug.
- Állítólag molesztált egy tizenöt éves kis csajt. A lány meg feldobta Victort a zsaruknál.- felelte bánatos képpel Nicky. Elég jóban voltak Denchel, sőt, állítólag " úgy " is össze jártak. Kitudja...
- Ez beszarás! - vihogott idiótán Doug, de látszott rajta hogy a dühét akarta leplezni a nevetgéléssel.
- És most mi lesz? - kérdeztem.
- Hát...így egyelőre ugrott a stúdió, meg a turné, na meg a koncertek is. Keresnem kell egy másik embert Dench helyett. - válaszolta Nicky.
- És mikorra tudsz szerezni? - nézett rá Scott.
Nicky csak a fejét rázta.
- Nem tudom pontosan Scott. Ehhez idő kell, nem vagyok csodatévő jó tündér, de igyekszem! És majd jelentkezem.- ígérte.
- És addig várjunk ölbe tett kézzel?! - vágott közbe morcosan Robbie.
- Nem tudtok mást tenni fiúk, türelem. - mondta Nicky.
Dench börtönbe kerülése mindent átírt és megváltoztatott. És ezt a fiúk is tudták jól. Nicky ezután elsietett valahova, de mi még ott maradtunk és egymást túl kiabálva témázgattunk azon, hogy történhetett mindez és vajon merre tovább.
Késő este indultunk el a Pretty Wallból. Mindenki dühös és elképedt volt.
- Francba már! - üvöltött Heath és belerúgott egy szemetes kukába.
- Miért érzem azt, hogy az együttesünknek annyi? - tűnődött lehangoltan Robbie. 
Doug elénk pattant.
- Nem, nem! Az lehetetlen! A banda élni fog! Higyjetek ebben! Nicky segít! Talpra állunk és ismét megtöltjük punkokkal a Pretty Wallt, a Strangerst és még más helyeket is! Menni fog ez Victor Dench nélkül is! - mondta teljesen bele élve magát a dolgokba.
A többiek azonban nem nagyon hittek neki.
- De mégis mikor lesz ez Doug? Ne felejtsd el, hogy ahogy telik az idő, úgy felejtenek el minket, jönnek új együttesek a helyünkre. - vonogatta a vállát Robbie.
- Fiúk, hát hova lett a lelkesedés?! A punkok nem halnak meg! A Pretty Wall színpadát nekünk találták ki. Csak legyetek ti is biztosak a bandában! - vágott Robbie szavába Doug és várta volna a kitörő, pozitív reakciót. De csak csalódott és savanyú ábrázatokkal találta szembe magát.

Csendben ballagtunk Scottal mögöttük. Néha Scottra néztem és rossz érzésem támadt. Mintha valami kettétört, elpattant volna...De nem szóltam inkább semmit sem.
Otthon Scott rágyújtott,  leült és kezébe vette a basszus gitárját. Belekezdett az " Egy mocskos élet " című daluk akkordjaiba. Egy darabig messzebbről néztem, ahogy zenél. Fekete haja a szemébe hullott, félmeztelen volt, bőre hófehér, szinte átlátszottak rajta a bordák. Karjait a vágások és tűszúrások hegei csúfították. Valahogy mégis szép volt nekem és most is eltelt a szívem szeretettel, ahogy végig pillantottam rajta.
Odamentem hozzá és mellé ültem az ágyra.
- Ez a Dench jól bekavart magának és nektek is. - jegyeztem meg halkan és zavarban voltam. Sosem hittem volna, hogy egyszer az Örömrombolókat is megérinti a végzet szele.
- Ezzel azt hiszem, itt a vége...- nézett fel a gitárjából Scott.
- Jaj dehogy is! Ez nem igaz! Meglásd, Nicky Prescott pár hét múlva talál megfelelő embert és minden megoldódik! - ráztam szaporán a fejemet. 
Scott erre csak vállat vont és rezignáltan pengette tovább a gitárt, miközben szívta a cigarettáját. Reményvesztettnek látszott. És én sem voltam biztos abban, amit megpróbáltam bebizonyítani neki.