Döbbenet, kételyek, kérdések és válaszok

A bejátszást ekkor lekeverték és egy kövér fószer kezdett el magyarázatot tartani a punk zene destruktív hatásáról. 

Mind a hárman bénultan ültünk a helyünkön, nekem torkomra forrt a szó. Csak Scott arca lebegett a szemeim előtt és kihívó, felháborító kérdése.
- Hé, Ana jól vagy? - lengette meg kezét előttem Jessica. 

Nem reagáltam, üveges szemmel néztem a távolba. 
- Királyok voltak! - röhögcsélt Kenny. 
- Jaj, fogd már be te kretén! Minden oké Ana? - Jessy gyengéden megbökte a vállam.
- Jól vagyok persze...- ocsúdtam fel kábulatomból.
- Nem semmi a pasid, hallod...- csóválta a fejét hugom.
- Ez csak a show része. - mondtam színtelen hangon, mintha ez lenne az igazság, ez lenne számomra a természetes, pedig dehogy is...
- Szerintem csúcsok voltak! Yeah! - ordította Kenny. 
Jessy legyintett.
- Na most már abba hagyhatod Kenny. Te sem lennél ilyen nagy arc, ha anyáék itt lennének.
Nem szóltam semmit, arcomon halvány mosoly futott át, hogy testvéreim ne lássák mennyire felzaklatott a jelenet.
A nap további részében igyekeztem nem szóba hozni azt amit láttunk, beszélgettünk minden másról, közben gondolataimban egymást váltották a zaklatott képkockák. Felkavaró volt vissza gondolni rá. A füstös színpad, a tolongó emberek, a szólógitár visítása és mindenek előtt Scott szemében az a lázas csillogás, a vér ahogy lecsepegett róla. A hangja, ahogy szinte hisztérikusan csengett. Eszembe ötlöttek Doug szavai, hogy élő adásban fog megcsalni! Nem akartam, hogy mégis csak igaza legyen! De amit Scott akkor mondott, nagyon durva volt.
Ki akar dugni velem?! Te jó ég!
Vajon koncert után mit csinált? Meg is tette? Egy hotelszobában valami kis kurvával? Valójában ezt érezte, vagy csak a koncert felemelő hatása és a tudatmódosító szerek mondatták vele ezeket a szavakat? Hiszen sosem beszélt ilyen nyíltan a szexről. 

Tele voltam megválaszolatlan kérdésekkel, melyekre nem adhatott feleletet senki és igyekeztem nem is agyalni ilyesmin, míg Newhaevenben voltam.
Délutánig maradtam Jessyvel és Kennyvel. Testvéreim kikísértek a buszhoz és megígértem nekik, hogy hamarosan újra jelentkezem.
Eastbourneba érve siettem haza és csaknem éjfélig a televízió előtt ültem, hátha mutatnak még valamit a banda koncertjéről, de sajnos nem volt szerencsém. Így kétségek között tértem aludni, de a sors segítségemre sietett, mert másnap kaptam egy telefon hívást Scottól!
A szomszéd ember kopogtatott kora délután az ajtónkon. Eddig még sosem láttam, így meglepődtem, mikor ajtót nyitottam neki.
- Jó napot, Miles vagyok a szomszéd. Maga a Neel gyerek felesége? - kérdezte álmos és unott hangon.
Nagyot dobbant a szívem.

- Igen. - bólogattam hevesen.
- Akkor jöjjön át, mert telefonon keresi. - indult el Miles a háza irányába. Elborított az öröm, de kissé bizalmatlanul követtem, nem tetszett a tekintete, ahogy végig futott rajtam. Szerencsére a telefon az előszobában volt, így nem kellett beljebb mennem.
- Lehet beszélni. - dünnyögte Miles és a telefonra mutatott, majd bevonult a szobába. Egy pillanatig haboztam, majd felkaptam az asztal szélén heverő telefon kagylót.
- Hallo. - szóltam bele halkan.
- Hallo...Itt Scott! - hangzott a vonal túlsó végén. Melegem lett és szédülni kezdtem. Most tudatosodott bennem, hogy tényleg Scott az. Hát felhívott, hát nem felejtett el!
- Scott! Istenem! Csakhogy felhívtál! Hol vagytok most? - kérdeztem, mert nagyon nagy volt a zaj a háttérben.
- Valahol Róma mellett egy hotelben...nem igazán tudom...- felelte bizonytalanul Scott.
- És eddig miért nem hívtál? Vagy legalább írhattál volna. - korholtam Scottot.

- Tudom, hogy nagyon eltűntem de nem az én hibám. Ez a turné egy taposómalom. Reggel tudunk lefeküdni, folyton megyünk és közben semmire sem jut idő.
- És mond csak, jól vagy, halálra aggódtam érted magam...- morogtam még mindig szemrehányóan.
- Jól vagyok persze...
Hirtelen eszembe jutott a tegnapi bejátszás.
- Scott én láttalak tegnap a tv-ben! Úristen! Hát alig ismertem rád! Rémisztő voltál! És amit mondtál a mikrofonba! Tényleg így érzel? Azt kérdezted, hogy ki akar veled dugni?! És akart valaki?! És te akartál?! - már folytak a könnyeim és a hangom is elcsuklott a sírástól. 
A vonal végén kis csend volt, majd Scott újra megszólalt.
- Csak a kábítószerek és az ital miatt mondtam azt hiszem...
- Azt hiszed? A francba! - kérdeztem vissza dühösen.
- Senki nem akart dugni. De én akartam. - felelte.
- Igen? - halkult el a hangom. Most bevallja, hogy elkapott egy groupie ribancot egy gyors menetre. Hiszen az kéznél volt, én meg nem. De akármi is az igazság, tudtam hogy megbocsájtok neki. 

Mert szeretem. Nagyon, nagyon szeretem. Újabb könnycsepp csordult le az arcomon.
- Igen. Veled akartam dugni Ana! Akkor úgy vágytam rád, mint még soha! Úgy akartalak megcsókolni, hogy ne lássak mást a lehunyt szemeim mögött, mint színes mintákat. Úgy akartalak ölelni, hogy ne tudjam abbahagyni többet, hogy nem tudjam mennyi az idő...hogy ne érezzem...és most is így akarom...
Hatalmasat sóhajtottam a megkönnyebbüléstől. Nem csalt meg, nem csalt meg! Egyre csak ez visszhangzott bennem rendületlenül.
- Ó Scott! Szeretlek! Annyira szeretlek! - suttogtam a telefonba és fázni kezdtem belülről. Mindent oda adtam volna, ha most a karjaiba vesz.
- Én is szeretlek Ana és kurvára hiányzol! De nemsokára találkozunk...
- Mikor?! - vágtam közbe.
- Nem tudom még pontosan, de úgy érzem a turnénak hamarabb vége lesz mint terveztük. Fáradt már mindenki. Nicky kificamította a bokáját, Doug meg egy másik együttes dobosával szétvertek egy szállodai szobát. Botrány, botrány hátán...szóval..
- Csak te vigyázz magadra...- mondtam.
- Jó. De most le kell tennem. Ne felejts el! És azt sem, hogy szeretlek! Vigyázz magadra te is Ana!
Mire mondtam volna valamit a vonal már megszakadt. 

Miles csoszogott ki a szobájából. Biztos hallgatózott, mert kéjes vigyor ült az arcán.
- Befejezték? - érdeklődött nyájas képpel.
- Igen, köszönöm hogy szólt! - mondtam és gyorsan kisiettem a lakásból. Talán még az ajtót sem csuktam be rendesen magam után.Vissza mentem a házba, egyenesen Scott szobájába. Ott végig heveredtem az ágyon és magamhoz szorítottam Scott párnáját. De már egyáltalán nem volt kedves illata.
- Drága Scott! - és elkezdtem a sírást.
Sírtam mert nagy kő esett le a szívemről, amiért nem csalt meg. Sírtam amiért nem lehettem mellette.
És sírtam, mert olyan nagyon szerelmes voltam belé.