- Kiadunk egy lemezt! - jelentette ki Robbie, amikor odaértünk hozzájuk.
- Hogy? De hisz ez remek! - kiáltott Bonnie és meghúzta Robbie sörét.
Én kissé szédültem, ezért gyorsan levágódtam a lépcsőre.
- És mi lesz a címe? - kérdeztem.
- Azt még nem tudjuk. Valami jó kellene, például hogy előre bátrak, a faszfejek meg maradjanak maguknak! - vihogta Doug.
- Á, ez nem jó...- legyintett Heath.
- Olyan kell amiben van fantázia! - tette hozzá Nicky.
- Ebben van! - erősködött Doug és egy kővel megcélozta Nicky közelben álló kocsiját.
- A kocsim te seggfej! Te egy hülye vagy, egy idióta ! - dühöngött Nicky. Doug meg csak röhögött.
- Te kurva! - sziszegte a fogai között.
Bonnie eközben már Heath ölében ült, Abbie meg egymás után szívta a cigiket. Zsongott a fejem az alkoholtól.
Óvatosan Scottra pillantottam. A brit zászlót ábrázoló felső volt rajta. A kezén egy csomó karlánc, a nyakában meg lakatok. Szótlanul ült szájában a cigarettájával. A biztos tűk meg - meg csillantak a fülében. Fekete, borzas haja még sápadtabbá tette. Ott ült közvetlenül mellettem, mégsem szólt hozzám egy szót sem.
- Örülsz, hogy kiadtok egy lemezt? - törtem meg végül a csendet. Rám nézett és kifújta a füstöt.
- Igazság szerint nem érdekel! Nem a lemez érdekel ! - elutasító volt, de nem adtam fel, magam sem tudom miért, de kezdettől fogva őt találtam legizgalmasabbnak a bandából, így most próbáltam beszélgetni vele.
- De hisz sikeresek vagytok, kell a lemez!
- A barátod is ezt gondolja?
Teljesen vörös lettem. Biztos Jacobra gondol...Idegesített, hogy azt hiszi a fickóm.
- Nem a barátom! És egyébként azt gondolja hogy ti szarok vagytok! - jelentettem ki dühösen.
- Ki gondolja azt?! Az a kis bájgúnár? Leverjük a tetves fejét ! - ordított közbe Doug.
Scott vállat vont.
- Ez is egy jelző. Elég sokan így gondolják és ha szarok vagyunk, az is jó. Mert legalább nem vagyunk semmik és sokan a szar dolgokat kedvelik. Azok, akiknek elegük van a jó fiús, nyálas zenékből ! Ők minden este a Pretty Wallban vannak.
- Hé Scott, állj üresbe, a mi zenénk nem szar! Maga a csúcs! - jelentette ki Doug.
Hirtelen nem tudtam mit mondani, ültem ott részegen Bonnie és Abbie vihogásának zajában. Scott párszor a szeme sarkából rám pillantott, aztán felállt és szó nélkül bement a klubba. Én meg ott maradtam.
Az ünneplés Nicky házában folytatódott tovább, jó sok piával és droggal. Az anyagot Robbie hozta, meg fecskendőket is. Csak ámultam, ilyen közelről még sosem láttam narkót. Ültem ott és néztem az asztalon lévő kábítószert, míg a többiek táncoltak. Megérintettem és bámultam az ujjaimra tapadt port.
- Kóstold meg! - ült le mellém váratlanul Scott. Gyorsan a ruhámba töröltem.
- Á, dehogy! Kihagyom!
- Akkor menj, foglald el magad, mint a kislányok...- legyintett.
- Rohadtul ne nevezz kislánynak! - fortyantam fel és nem esett jól, amit mondott.
- Miért nem ugrálsz te is mint a többiek? - kérdezte kissé cinikusan Scott.
- Te sem ugrálsz...- vágtam rá, mire Scott elmosolyodott.Gúnyos vigyor volt ez, nagyon gyerekes vigyor.
- Hány éves vagy? - kérdezte és rágyújtott.
- Tizennyolc. - feleltem.
- És mióta érdekel a punk?
- Egy ideje. És jól beszippantott. Nézem a tv-ben a zenei műsorokat. Láttam a nagyokat, a Clasht, a Sex pistolst. Jó bandák. Van bennük valami, ahogy bennetek is. Meg kell ezt mutatni a világnak és el kell kapni a lehetőséget, mert a siker az csak egyszer jön el!
- Nem érdekel a siker! Ezt nézd!
Scott elém tartotta a csuklóját. Csupa vágás és heg. Elborzadtam.
- De...mi ez ?
- Megvágtam magam és még sokszor. Lehet, öngyilkos akartam lenni. - de ez a mondat inkább nekem szegezett kérdés volt, amit nem értettem.
- De hát miért és mi bajod van?
- Csak...mert ki akartam próbálni, hátha sikerül. Sose tudni. A legutóbbi koncerten élőben csináltam. Mindenki előtt és élvezték!
- Nálunk Newheavenben? - kérdeztem döbbenten. Scott bólintott. A gyomrom ugrott egyet.
- Te biztos hogy beteg vagy. - suttogtam.
- Megvágtam a mellkasomnál végig. A közönség amúgy is imádja a vért. A show része. A fájdalom különben sem árt...sőt, vicces és látványos!
- De itt a zene a lényeg nem? - a hangom elhaló volt. A víz kivert, ha csak a fröccsenő vérre gondoltam. Most az egyszer tudtam értékelni, hogy akkor este Jacobbal voltam. Scott elhajította a csikket és egyből egy másik cigire gyújtott.
- Van egy dalunk, Douggal közösen irtuk és közösen adjuk elő. A kormányt szidjuk, a sok segget a felső házban, az elbaltázott döntéseiket, vagy a családunkét. Én is énekelek benne. Kurvajó dal. És igaz is! Hiszen mit értünk el ezzel a kormánnyal ?!
- Csak nem politizálsz? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem! Csak néha nagy a feszültség...
Scott szavába Abbie vágott, aki piás pohárral a kezében bukdácsolt hozzánk.
- Áh, végre itt vagy! - köszöntött vidáman.
- De Abbie, én eddig is itt voltam...
- És nem akarsz ezen változtatni? Na, gyere már Ana! Nicky csoda jó koktélt készített. Nem szabad kihagynod!
Nem akartam menni, érdekesnek találtam Scottot és a mondanivalóját. Izgalmasnak, ugyanakkor borzasztónak, de szívesen beszélgettem volna még vele. Erről. Vagy bármiről. Végre úgy éreztem, nem elutasító, hogy kicsit nyíltabb velem.
De Abbie elrángatott Nicky konyhájába, ahol végig ittam a repertoárt. Majd némi idétlenkedés után elaludtam a konyha asztalnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése