Imádtam a nagyit. Megértő és kedves volt, mint egy vérbeli nagymama. Tizennégy éve élt nagyapám nélkül, s csak mi, na meg az öreg macskája Sammy maradt neki.
Amint lekoptattam Jessicát és Kennyt, egyből a nagyihoz mentem. Igazi elegáns, tiszteletet parancsoló idős hölgy volt. Drapp hálóingjében és ezüstös hajával olyan volt, mint maga a királynő.
- Nem zavarok nagyi? - kérdeztem, amint beléptem.
- Persze hogy nem zavarsz, gyere csak Ana! - hívott be barátságosan nagyikám.
Leültem az ágy szélére.
- Olyan szótlan voltál egész vacsora alatt. Csak nincs valami baj? - érdeklődött, kedvesen megsimítva a vállamat.
- Nem, dehogy is, minden rendben! - tiltakoztam hevesen.
- Hogy van Jacob McName? Ő a barátod nemde?
- Nem! Még csak az kéne! De az az igazság, hogy megismertem valakit...- mondtam gyorsan.
- Igazán? Kíváncsi a tettél! - vágott közbe a nagyi.
- Szóval...ő egy igazán nem mindennapi fiú. Zenész és Scott a neve. Nemrég ismerkedtünk meg!
Nagyim arcán érdeklődés jelent meg.
- Nocsak. Mesélj még róla!
Hirtelen nem tudtam mit mondani. Hiszen valójában semmit sem tudtam Scottról. Fogalmam sem volt, hány éves, hol lakik, mit szeret és mit nem. Csak azt tudtam, hogy tegnap éjjel együtt voltunk és ez számomra nem csak egy egy éjszakás kalandot jelentett. Valami mást. Ami sokkal-sokkal több.
- Ugyan, Ana! Ne törődj azzal, mit mondanak apádék ! Nem olyan időket élünk, hogy a szülők határozzák meg a gyermekük kivel legyen jóban! Ha szereted azt a fiút, már pedig úgy látom, odáig vagy érte, merj bele vágni!
El sem tudtam mondani, milyen jól esett a nagyi támogatása.
- Olyan jó, hogy vagy nekem, drága nagyikám!-öleltem meg.
Nem tudtam, mikor láthatom ismét Scottot, hisz aznap délután csak úgy eljöttem, minden egyeztetés, cím vagy telefonszám csere nélkül.
Scott kikísért a buszmegállóba és míg fel nem szálltam, velem maradt. Integettem neki és ő is intett. Sokáig néztem a buszról, távolodó alakját, fekete ruháit és égnek álló haját. Aztán hazaértem és csak gondolkodtam az egészen. Sokszor végig gondoltam mindent, és egyre inkább kezdett tetszeni a dolog. Hideg bizsergés futott végig a hátamon, ahogy Scott Neelre gondoltam.
De hogy lehet ez?! Hogy történhet meg olyan, hogy így beleszeretek valakibe a harmadik találkozás után? Sosem voltam hirtelen lázba jövő típus, a fiúk a tanulás miatt nem igazán fértek az életembe. Azért megfordultak ilyen-olyan srácok körülöttem. Nem sok, de volt néhány. Ám azok a titkos, pár hetes viszonyok, jóformán csak rövid és leginkább a szexről szóló fellángolások voltak. Most pedig állandóan Scott-on járt az agyam...
Beszéltem a lányokkal arról, hogy mi történt. Persze leesett az álluk mikor elmesèltem nekik, hogy én meg Scott...Nevetgéltek egy sort, de ígérték hogy titok marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése