Én nem játszom ennek a szemét hippinek !

Victor Dench az üvegfal egyik oldalán, Nicky meg a banda a másikon. Doug pedig azzal a kimért, gúnyos mosollyal az arcán.
- Doug, ne csináld ezt! - sziszegte Nicky.
- Megmondtam és kész, nem fogok semmit sem énekelni ennek a hippi selyemfiúnak! - és Doug, hogy szavainak hangsúlyt adjon, ellökte a mikrofont.
- Egy csomót kilincseltem, hogy ez a lehetőség összejöjjön, úgy hogy ne légy seggfej, ne baszd el a dolgot, fogd azt a rohadt mikrofont és énekelj! - Nicky-n látszott, hogy tiszta ideg.
Heath, Robbie meg Scott meredt szemekkel bámultak hol rá, hol pedig a keverőpultnál lévő Victorra.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Amint látod, Doug Richardson most csinálja élete legnagyobb ballépését. - válaszolta Nicky.
- Doug, ne balhézz már! Kezdjük el jó? Nem lesz több lehetőség, ha ezt elszúrod. - mondta Heath.
- Az biztos, leveszem a kezem az Örömrombolókról! - jelentette ki határozottan Nicky.
- Akkor sem éneklek! Ennek?! Soha! Ez egy szemét és mást érdemel! 
- Mit? - néztünk mindannyian Dougra.
- Ezt! - Doug hirtelen felkapta a mikrofont és teljes erejéből az üvegfalnak hajította. Mindez másodpercek alatt történt.
A fal szerencsére keményebb üvegből készült, így csak meg repedt. De jó alaposan. Doug örömittasan vigyorgott.
- A rohadék hippi, most papoljon a békéjéről...
Robbie, Heath, Scott és Nicky egyszerre kaptak cigarettáért.
- Végünk. Ezért jó kis pert kapunk. - motyogta Robbie. 

Én sem tudtam mit szólni erre. A döbbenet alaposan eluralkodott mindnyájunkon és vártuk a legrosszabbat.
Victor kijött a megrepedt üvegfal mögül.
- Victor, én nem is tudom hogy...- hebegte sokkosan Nicky.
És ekkor Victor teljesen váratlanul tapsolni kezdett.

- Wow ! Ez fantasztikus volt ! 
- Hogyan ?! Fantasztikus ?! Most viccelsz ugye? - ismételte az előbb hallottakat Nicky.
- Nem Nicky! Ez komoly! Van, mikor a zene helyett a tettek beszélnek, és ez lehengerlő volt, mindent elárult! Ez a punk! És ennyi energia egy ilyen fiatal testben! Megáll az ész! - bólogatott Victor.
- Komolyan gondolod? - derült fel Nicky arca.
- Persze! Ez kell a mai fiatalságnak! Lázadás és káosz! 
- Hát mi vagyunk a legrosszabb rosszfiúk az biztos. - röhögött Robbie.
- Srácok, van egy kis klubom innen nem messze. A Strangers. Új és tehetséges bandák lépnek ott fel. Mutassátok meg, mit tudtok! Mi lenne, ha ti is bevállalnátok egy fellépést, volna kedvetek ? - nézett a fiúkra Victor.
- Fellépés? - kérdezte Scott hitetlenkedve. 

Doug produkciója után mindenre számítottunk, de erre nem.
- Aha, be is írlak titeket...mondjuk jövő hét péntekre, vagy keddre? - Victor előkapta a noteszét.
- Nekünk bármikor jó, de igazán! - vette át a szót Nicky, tehetetlenül leplezve mély döbbenetét.
- Hé, én még nem végeztem...-szólt közbe Doug.
- Ne kezdd már megint...-morgott Heath.
- Szóval maga egy rohadt hippi..
- Jaj, Doug, fogd már be a pofád! - förmedt Dougra Scott.
Mire Doug vigyorogni kezdett.
- De úgy látom, lehet magával mit kezdeni...