Ha mindenki ellenem...

Először Kenny szólalt meg röhögve.
- Wow! Jó kis táncest lehetett...
- Fogd be a szád! - förmedt rá anyám.
- Ugye ez csak vicc?! Nem mondhatod, hogy egy senkiházi csavargóval álltál össze! Nem, én ezt nem hiszem el! - apám döbbenten meresztgette a szemét az ablak előtt.
- Nyugodj meg Mike! - csitította anyám, de ezzel csak jobban felbőszítette, a már így is ideges apámat. Kezdtem komolyan félni, de folytattam.
- Ne ítéljetek a külseje alapján! Rendes srác! Egy együttes basszus gitárosa és Scott a neve. Apa, kérlek, hadd hívjam be, beszélned kell vele! - kértem, de szavaim süket fülekre találtak.
- Ez volt az a tánc est, amire én jóhiszeműen elengedtelek és csak reggel jöttél haza? Hazudtál nekünk Ana!
- De apa...úgysem értetted volna meg! - vágtam apám szavába.
- Becsaptál bennünket, s közben ilyen alakok ágyában fetrengtél! Úristen! Ezért neveltelek, ezért taníttattalak? Hogy egy ilyen kurvája legyél?
- De Mike? Hogy mondhatod ezt a lányodnak! - sírta el magát anyám. 
Hirtelen ott voltam egyedül...Szemben a családommal.
- Nem vagyok kurva! Nem! De szeretem Scottot! És szeretném, ha közelebbről megismernéd, ha beszélnétek...
- Szó sem lehet róla! Küld el a pokolba, vagy én dobom ki! - mondta apám és látszott rajta, hogy komolyan beszél.
- Ana, légy jó és mond meg annak a fiúnak, hogy menjen el! - törölgette a szemét anyám.
Jacob is egyetértően bólogatott.
Elegem lett. Apám sérteget, meg sem hallgat, ahogy a többiek sem. Csak a saját régimódi szemléletükkel és érveikkel vannak elfoglalva. Véleményt mondanak egy olyan emberről, akit egyáltalán nem ismernek. És akit én nagyon szeretek.
Dacosan felvetettem a fejem.
- Nem! Nem dobom ki! Szeretem! Sőt, szerelmes vagyok bele! És a szerelem egy igazi ajándék, az nem esik meg akármikor, nem jön szembe csak úgy az utcán! Scott is szeret! És ami köztünk van új értelmet ad mindennek! Megkérte a kezem! És tudjátok mit?! Hozzámegyek! 

Apám hirtelen pofon vágott.
- Takarodj a házamból! - ordított. 

- Legyen így! - biccentettem, majd szó nélkül mentem az emeletre pakolni, miközben csorogtak a könnyeim és égett az arcom a pofontól. 

Minden olyan gyorsan történt. Nem így akartam, noha úgy tűnt, én provokáltam ki a dolgot. De mást sem szerettem volna, mint hogy behívják Scottot, elbeszélgessenek vele, talán meggyőzzék, hogy a házasság még nem nekünk való, de áldásukat adják a kapcsolatunkra. Szép is lett volna! Ehelyett hatalmas balhé kerekedett és apám kidobott. Bántam hogy így esett, de már nem tehettem semmit. Gyorsan bedobáltam a ruháimat egy bőröndbe, átöltöztem és lesiettem a földszintre. Úgy éreztem, most azonnal el kell rohannom onnan.

Apám a nappaliban ült és a falat bámulta. Anyám, Jessy, Kenny és Jacob a bejárati ajtó előtt várakoztak. 
- Kislányom, kérlek! Kérj elnézést apádtól és küld el azt a fiút! 
- Nem anya! Apa kidobott és én elmegyek! - mondtam dühösen.

- Ez őrültség ! Meg fogod bánni ! - jósolta Jessy.
Jacob megfogta a karom.
- Ne csináld ezt Anastacia! Mindent tönkreteszel magad körül! Az lenne a legokosabb, ha azt tennéd, amit a szüleid mondanak. A vesztedbe rohansz! 
Kirántottam a karom a markából.
- Hagyj békén Jacob! Mi vagy te, az élő lelki ismeretem? Unom már, nagyon unom, hogy beleszólsz a dolgaimba! És abból is elegem van, hogy azt hiszed, közöttünk valaha is lesz valami ! - kiáltottam rá.
Anyám elsírta magát. Apám meg bevágta a nappali ajtaját, de olyan erővel, hogy a falak visszhangoztak.