Jövőbeli tervek, lemez felvétel. Egyetem vagy szerelem? Most semmi sem biztos!

- Szóval, beszéltem egy stúdió tulajdonossal. A neve Victor Dench. Nem a legnevesebb a szakmában, de jobb mint a semmi és elvállalta hogy próba felvételeket készít veletek! Méghozzá pénteken! - ismertette Nicky a tényállást.
- Ez az a Victor Dench, aki annak idején nyálbandákkal foglalkozott? - kérdezte gyanakodva Robbie.
- És ha igen?! Kell a lemez vagy sem? - fortyant fel Nicky.
- Fiúk, ne nyávogjatok már! - legyintett Bonnie.
- Elvállaljuk! - mondta Scott elszántan. 
- A magad nevében mond ezt Neel! - háborgott Doug.
Nicky valamit bevésett a noteszébe.
- Túl van tárgyalva...- morogta halkan.
Az ünneplést a Pretty Wall bárpultjánál folytattuk. Scott végig átölelt. Ez jól esett, nagyon jól. Úgy éreztem, most már hivatalosan is együtt járunk. 
Nicky beszélt a lemezfelvételről, közben meg csak ittunk. Sokat.
Már jócskán elmúlt éjfél, mikor is elindultunk a néptelen utcán. Mindannyian piás üvegekkel felszerelkezve. Doug mindenáron be akart törni egy pár ablakot, Heath meg kidobta a taccsot, kis híján eltalálva Abbie-t, aki ettől hisztérikus sikongásba kezdett.
- Beszéltem Abbie-val, mondta hogy mi volt tegnapelőtt. - szólaltam meg, miközben az utcán ballagtunk ölelkezve Scottal.
- Mi volt tegnapelőtt? - kérdezett vissza némi gúnnyal a hangjában Scott.
- Hát, hogy összevágtad magad és azt mondtad átvertelek. De ez nem igaz! Jöttem, amint tudtam...
- Tudom. De néha dühös vagyok. Pedig erre sokszor nincs is okom. Rád is az voltam, mert egyedül hagytál, pedig szükségem lett volna rád. Annyira bepörögtem a drogtól, meg az italtól, hogy még egy faszival is verekedtem. - vágott a szavamba Scott.
- Nem akartalak itt hagyni, de apám, már a "punk" szótól is begőzöl. Ma este viszont itt maradok. - mondtam Scottnak.
- És még hány este? - nézett rám italos üvegén keresztül Scott. Cinikus volt kissé, én meg zavarba jöttem ettől.

- Úgy érted, ez meddig tart? Nézd, én még sosem jártam komolyabban senkivel sem, csak futó kalandjaim voltak...

- Úgy értem, lelépsz te is, mint a többiek? - szólt közbe Scott és Abbie meg Bonnie felé bökött. Éreztem, őszintének kellene lennem. A lányok ősszel vissza utaznak az iskolába, és ha én is azt mondom, hogy egy messzi egyetemre megyek, kollégista leszek, Scott talán elhajt a francba. És azt nagyon nem akartam, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy mindent akartam, de azt nem. Gyorsan megráztam hát a fejemet..
- Itt maradok! Nem megyek sehova!
Scott átfogta a vállamat. A bal csuklóján és kicsit feljebb kötés volt, a vér átütött rajta.
- Fáj a kezed? - kérdeztem.
- Mondtam már, hogy a fájdalom nem árt! - válaszolta erre Scott.
Végül Nickynél kötöttünk ki. Addigra már mindenki holt részeg volt. Akartam volna még Scottal szeretkezni, de elaludtam és ő is.