Néha italból áll a valóság...

Aznap megittuk az összes italt, ami még a lakásban volt. Majd megpróbáltuk bepótolni a nászéjszakát, ami persze ittasságunk miatt nem jött össze. Így inkább aludtunk. Akkor is, másnap is, sőt utána is.

Aludtunk és ha felébredtünk ittunk. Scott cigizett és drogozott. Olyanok voltak azok az idők, mintha egy rettentően gyors körhintán ültem volna. Ami nem akart megállni. Nem nagyon emlékszem azokra a napokra. Csak homályos foltokra, a felkelő nap sugaraira, üres italos üvegekre, a cigifüstre, Scottra, ahogy az ágy szélén ülve beszúrja magának az "éltető'' heroint. Emlékeztem a hideg levegőre hajnaltájt. Meg arra is, hogy megjelent Nicky a lemezfelvétel miatt. Ez szerda reggel volt.
Marion rontott be a szobába.
- Felkelni! Felkelni! - sikította fülsértően és elhúzta a függönyöket.
A fény úgy hatott ránk, mint az éjszakai állatokra. Nekem a fejembe hasított a fájdalom és automatikusan a földön heverő üvegért nyúltam, de az üres volt. 
- Gyertek már! Kint áll Nicky Prescott és valami lemezfelvételről beszél. Szedjétek össze magatokat! Akartok reggelit?
- Azt akarjuk, hogy hagyj minket békén. - morogta halkan Scott.
- Még mit nem! Akarsz sztár lenni, vagy sem? - fortyant fel Marion és lerángatta rólunk a takarónkat. Kezdtem felébredni.
- Na öltözzetek fel és gyertek gyorsan. A konyhában ültettem le. - ezzel Marion kiment.
Felültem az ágyon.
- Tényleg fel kellene kelni. - néztem Scottra magam mellett. Fázósan húzta össze magát.
- Teszek a lemezfelvételre. - dünnyögte.
- Na gyerünk, Nicky bepörög ha nem leszel ott. Tudod, hogy mennyit járkált ezért.
Scott a cigarettájáért nyúlt, és rövidesen rágyújtott.
- Mindjárt. Csak helyre hozom magam...
Nemsokára a konyhában voltunk. Scott kezében cigivel, én meg felbontottam egy sört. Nicky elhűlve nézett végig rajtunk.

- Szarul néztek ki. - jegyezte meg.
Scott fancsali képet vágott.
- Ha csak baszogatni akarsz, mehetsz a jó francba!
- Na de fiam! - torkollta le Marion, de Nicky legyintett.
- Hagyja Mrs. Neel. Ez az igazi punk stílus, már megszoktam. Szóval Dench a többiekkel együtt a stúdióban vár rád, hogy végre kezdődjék a felvétel. Már vagy háromnegyed órája ott kellene lenned.
- Oh, valóban? Kiment a fejemből. - gúnyolódott Scott.
- Tegnap is itt voltam, de hiába csengettem, nem nyitott ajtót senki sem. - mondta Nicky.
- Talán nem csengettél elég kitartóan. - röhögött fel Scott.
- Na jó, ezt hagyjuk! Indulhatnánk végre? - türelmetlenkedett Nicky.
- Most nem alkalmas az időpont. - közölte lazán Scott.
Nicky felvonta a szemöldökét.
- Mi az hogy nem alkalmas?! Ez nem egy kurva randevú ! Dench ott van, Doug, Robbie, Heath ott van. Úgyhogy kérlek, emeld fel a segged és irány a stúdió!
Scott mondani akart valami csúnyát, de én finoman leszereltem.
- Scott tényleg menned kéne...
- Oké, bassza meg! Akkor menjünk! - adta meg magát Scott.
- Így már mindjárt más. - bólintott Nicky.
Én nem akartam velük menni. Nem volt kedvem Dougot újra látni. Az esküvőn nyújtott páratlan eszmecsere elég volt egyszer. De Scott ragaszkodott, hogy menjek én is. Így aztán, miután a fürdőszobában benyakaltam egy kis töményet, vele, s Nickyvel tartottam.