Kicsivel később túl voltunk a házasságkötésen. Kevesen gyűltünk össze. Doug hozta pár szakadt, alkoholra szomjas haverját, ott volt Nicky és Marion, aki teljesen kiakadt, mert Scott bátyja Gary nem jelent meg.
Egyszerű szertartás volt. Fél óra szöveg, egy aláírás a könyvbe és immár hivatalosan is Anastacia Neel lettem.
Véglegesen és megmásíthatatlanul...
Végig reménykedtem, hogy a családom betoppan, de nem jöttek el. Se a nagyi, se Jessy, se Kenny. Apámmal senki sem szállt szembe. Hát persze...ez mindig így volt...
Aláírtam, kezemen ott csillogott a gyűrű.
- Drágáim! - ugrott a nyakunkba Marion, már nem túl józan állapotban. Őt Abbie és Bonnie követték.
- Éljen az ifjú pár! - mondta Doug gúnyos hangon, ezzel kicsit megfagyasztva a hangulatot.
A házasságkötő teremből visszamentünk Scotték házához, ahol aztán sok étel és ital várt minket. Doug Heathel és Robbieval együtt behúzódott a konyhába egy pár üveg alkohollal. Marion Nickyvel fecsegett, Abbie és Bonnie pedig Doug ismeretlen punk barátait vették célba.
Hirtelen elhagyatva éreztem magam. Mindenki jól szórakozott, én meg ültem Scott szobájában, a menyasszonyi ruhámban, a fehér rózsacsokorral, mint Mrs. Neel. Fura érzés...Már nem vagyok Anastacia Riley, a kicsi Ana, aki egyetemre megy. Egy csapásra felnőtt lettem, egy férjes asszony és ki tudja hogy lesz ezután?!
- Izé...rögtön kimegyek. Csak kicsit elfáradtam.
- De hát még korán van az alváshoz.- röhögött Scott. Kezdett hasonlítani régi önmagához. Haja ismét kócosan állt, a fehér inge félig kigombolva, arcán a jól ismert vigyor.
- Te be vagy lőve? - pillantottam rá elhűlve.
- Ez az esküvőnk. Jól kell érezni magunkat. Gyere, van itt neked is...- nyúlt a zsebébe Scott és egy zacskónyi fehér port vett elő. Meg fecskendőt, öngyújtót. Mindent, ami ehhez kellett.
- Így akarod megünnepelni? - kérdeztem halkan.
Scott mellém ült az ágyra, felhúzta a ruhám ujját és levette a nyakkendőjét, amivel elszorította a karomat. Közben a szekrényéből egy kanalat keresett elő.
Jeges rettenet futott végig rajtam, ahogy láttam a rutinos mozdulatait. Talán részegen a Pretty Wallban igent mondtam volna, de a rohadt életbe, ez az esküvőm! Életem legfontosabb napja! És Scott akár punk, akár egy egyszerű fiú, nem fogja rám erőltetni ezt a dolgot! A drogból - sokan mondják - nincs vissza út. Közhely talán, de én sosem akartam beállni ebbe a sorba. Sőt, arra akartam törekedni, hogy Scottot is rávegyem a leszokásra. Nem lehet ez az életünk...
Arra eszméltem, hogy Scott még jobban elszorította a karomat. Felszisszentem a fájdalomtól.
- Jó vénád van...hidd el ez tetszeni fog! Ezt neked is érezni kell, akkor látsz az én szememmel! - mondta és a pillantásában őrült lángocskák táncoltak. Felpattantam és letéptem a karomról a nyakkendőt.
- Engem hagyj ki ebből! - kiáltottam és kimentem a szobából. Feldúltan bukdácsoltam a konyhába, ahol az Örömrombolók ittak és kábultak épp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése