Cseppnyi megbocsátás

Reggel ébredtem fel. A fátylam teljesen összegyűrődött, ahogy a ruhám is. Hónom alatt a majdnem üres üveg, lábamnál Scott rózsa csokra. Iszonyúan fájt a fejem. Nehézkesen feltápászkodtam az ágyról és kitámolyogtam a szobából. A lakásban hatalmas volt a felfordulás. Mindenhol az esküvő maradványai, üvegek, ételmaradékok evőeszközök és szemét szétdobálva. A nagyszobában, a kanapén aludt Marion, látszott rajta, hogy teljesen ki ütötte magát éjjel. Becsuktam a szoba ajtót és a fürdőszoba felé mentem. Ahogy elhaladtam a tükör mellett szinte megijedtem. Lelombozó volt a látvány. A tegnapi - állítások szerint - gyönyörűséges menyasszony, most csak egy kiélt nőnek látszott. A festék szerteszét kenődött az arcomon, a ruhám gyűrött volt és ital foltos, a bokám bedagadt a cipőtől, a hajam csomókban lógott. Borzalmasan néztem ki...És még mindig alig hittem el, hogy tényleg férjhez mentem.
Gyorsan leöblítettem az arcom, fogat mostam, megfésülködtem, majd Scott szobájában találtam egy kockás flanelinget amit felkaptam. Aztán a konyhába mentem, hogy kávét keressek, ami talán csillapítja a fejfájásomat, de persze kávé nem volt sehol. Csak italok mindenfele. Leültem az asztalhoz és belekortyoltam az egyik alkoholos üvegbe. A konyhai óra nyolcat mutatott. Elmosolyodtam és megállapítottam, ez egy kicsit korai időpont az italozáshoz. Ekkor kaptam észbe, hogy tegnap óta nem láttam Scottot. Vajon hol lehet?! Vagy tíz perc múlva nyílt az ajtó és Scott lépett be rajta, kezében egy nagy virág kosárral.
- Az ajtó előtt volt. - mondta, mielőtt bármit kérdezhettem volna. Lerakta a konyha asztalra a kosarat, én pedig rögtön olvasni kezdtem a tetején lévő rózsaszín üdvözlő kártyát. 
- Ki küldte? - kérdezte Scott, miközben cigarettát keresgélt a konyha szekrényben. Szemem végig futott a fekete betűkön és válasz helyett felolvastam a kártyán álló sorokat.
- Drága édes kislányom! Sok boldogságot kívánunk neked és a férjednek is! Szeretünk és nem akarunk elveszíteni. Akármi történt hozzánk tartozol. Jelentkezz! Millió csók: szüleid, testvéreid és a nagyi.
Teljesen könnybe lábadt a szemem és mindennél jobban szerettem volna megölelni őket. Hát megbocsájtottak!
- A szüleim sok boldogságot kívánnak. - mondtam, mintha Scott nem hallotta volna, ahogy felolvastam a kártyát. Scott leült a mellettem lévő székre.

- Örülök, hogy már nem neheztelnek rád. Hogy érzed magad? - érdeklődött halkan és a lábamra tette a tenyerét. Mi tagadás rosszul voltam. Szörnyen másnaposnak, kiégettnek és csalódottnak éreztem magam. Nem így képzeltem az egészet. Scott nem tudhatta, de elég romantikus álmokat szövögettem az esküvőmről. Ami végül egy nagy nagy alkoholizálásba fulladt. Szép mondhatom...
Elhúztam a lábam és sokáig nem szólaltam meg. Dühös voltam Scottra és a helyzetre.
- Szarul vagyok, ha épp érdekel. És te? Hol töltötted a nászéjszakánkat ?
- A Pretty Wallban voltunk. Doug és a banda. Te már aludtál és nem akartalak felébreszteni.
- Gondolom jól éreztétek magatokat. Doug kiheverte már hogy megnősültél? - kérdeztem és töltöttem magamnak az asztalon lévő italok egyikéből.
- Azt hiszem igen. De miért? - kérdezett vissza értetlenül Scott.
- Semmi, nem fontos. Szóval jól elvoltál. Remek...Eléggé máshogy képzeltem a kettőnk nászéjszakáját. Ha érted mire célzok....
- Én is. De kicsit megszaladt a tű a kezemben és elég sokat ittam is. Sajnálom.- nézett rám Scott. Fáradtnak látszott, megint olyan sápadt volt. A fehér ingén szürke foltok, nyoma sem volt már a tegnapi eleganciának. Az arcánál jókora horzsolás, gondolom összetörte magát valahol. Kócos fekete haja és a szomorú fényű barna szemei megint fájdalmat és bánatot ébresztettek bennem. Már nem is haragudtam.
- Majd jóvá tesszük. - mondtam kis idő múlva.
- Nem haragszol rám a drog miatt sem? Nem is tudom mi ütött belém, hogy rád akartam erőltetni.
- Már nem neheztelek. Úgysem tudsz rávenni, ha nem akarom. Felejtsük el! És igyunk magunkra! A mi házasságunkra! - emeltem fel az üveget.

Scott elmosolyodott. A mosolya, az a gyönyörű szép mosolya újra megdobogtatta a szívemet, mint mindig, ha csak rápillantottam. És ismét rádöbbentett, hogy mennyire őrülten szerelmes vagyok bele. Hogy örökre akarom őt! Mindörökre...