- Á, Nicky édes, csakhogy itt vagytok. Az úriember kijózanodott már? - fogadott minket Victor.
- Kapja be! - vetette oda Scott.
- Úgy érti, hogy készen áll a felvételre. Csak most nősült és idő kell, míg vissza zökken a régi kerékvágásba. De már oké minden. - magyarázkodott kínos képpel Nicky.
Dench ránk meresztette ezer fogú mosolyát.
- Gratulálok! Nos, kezdhetünk?
- Menjünk már! - kiáltotta a háttérből türelmetlenül Heath.
A stúdióban nagy volt a fegyelem. Dench mindent elintézett s csodák csodája, a srácok is normálisak voltak. Talán átlátták a helyzet komolyságát, tudták nem babra megy a játék és hogy nagyon sok múlik a viselkedésükön. Bár nagy mennyiségben fogyott az ital és a nap végén alig lehetett látni a cigifüsttől de a munka olajozottan ment. Estére befejeződtek a felvételek.
- Nos? - rontott Victornak Nicky, amint az kilépett a hangfalak és keverőpult mögül.
Dench vigyorgott.
-Fantasztikusak! Igazi kincset találtál Nicky!
- Ezt értsük úgy, hogy fekszik magának a lemez ? - kérdezte Doug.
- Nagyon is fiúk! A mai gyerekeknek ez kell. Ti nagyon eltrafáljátok az ízlésüket. Nem találok szavakat. Ugye számíthatok rátok pénteken a Strangersben is?
- Még szép! - vágta rá Robbie.
Az Örömrombolók teljesen el voltak varázsolva a sikerektől és Victor pozitív szavaitól. Este Scott is csak mesélt-mesélt a mindenre kíváncsi Marionnak.
- És milyen a stúdió?! Láttál sztárokat? - kérdezte Marion miközben söröket és szendvicseket hozott nekünk.
- Nem, de állítólag sokan megfordultak már Dench stúdiójában, ahol ma mi is voltunk. És nagyon jól csináltuk. Úgy érzem, jó úton haladunk. Ettől pedig boldog vagyok.
- Gratulálok! Nos, kezdhetünk?
- Menjünk már! - kiáltotta a háttérből türelmetlenül Heath.
A stúdióban nagy volt a fegyelem. Dench mindent elintézett s csodák csodája, a srácok is normálisak voltak. Talán átlátták a helyzet komolyságát, tudták nem babra megy a játék és hogy nagyon sok múlik a viselkedésükön. Bár nagy mennyiségben fogyott az ital és a nap végén alig lehetett látni a cigifüsttől de a munka olajozottan ment. Estére befejeződtek a felvételek.
Dench vigyorgott.
-Fantasztikusak! Igazi kincset találtál Nicky!
- Ezt értsük úgy, hogy fekszik magának a lemez ? - kérdezte Doug.
- Nagyon is fiúk! A mai gyerekeknek ez kell. Ti nagyon eltrafáljátok az ízlésüket. Nem találok szavakat. Ugye számíthatok rátok pénteken a Strangersben is?
- Még szép! - vágta rá Robbie.
Az Örömrombolók teljesen el voltak varázsolva a sikerektől és Victor pozitív szavaitól. Este Scott is csak mesélt-mesélt a mindenre kíváncsi Marionnak.
- És milyen a stúdió?! Láttál sztárokat? - kérdezte Marion miközben söröket és szendvicseket hozott nekünk.
- Nem, de állítólag sokan megfordultak már Dench stúdiójában, ahol ma mi is voltunk. És nagyon jól csináltuk. Úgy érzem, jó úton haladunk. Ettől pedig boldog vagyok.
Kérdőn néztem Scottra.
- Azt mondtad, hogy nem érdekel ez a dolog, se a siker, se a lemez, se a pénz! Most mi az igaz ebből?
- A siker felemel minket az egekbe! Olyan magasan leszünk, mint még soha! - felelte erre Scott.
- Ez nem válasz a kérdésemre! - jegyeztem meg és ittam a sörből. Aznap már a sokadikból.
- Nem tudom...de most jó. Látni a többiek örömét, mindig is ezt akartuk, erről álmodtunk de sosem hittük volna, hogy egyszer eljön.
- De eljött, itt van, csak meg kell ragadni! - szólt közbe vidáman Marion.
Scott rám nézett, de nem mondott semmit.
- Szóval megiscsak fontos a siker? - kérdeztem.
- Semmit sem ér, ha te nem vagy velem....
Hirtelen melegem lett és közel éreztem magamhoz a pillanatot. Kedvem lett volna sírva Scott nyakába borulni. De mivel Marion ott ült, nem tettem. Csak nyeltem az alkoholt, pedig Scott szavai mélyen meghatottak.
Mégis hallgattam, de jó lett volna szólni. Annyi érzés nyomta a lelkemet Scott irányába, de az esküvő óta csak ittam. Nem hagytam abba, talán nem is akartam. Jó volt így a világ. Ivással kezdeni a napot és úgy is aludni el. Részegen és boldogan, miközben a napok, órák észrevétlenül repültek felettem. Felettünk. És mintha film lenne az életem, pedig én éltem. Mégis kívülállónak éreztem magam.
Aznap éjszaka nem tudtam aludni. Zsongott a fejemben a sok zene, amit egész nap hallottam. Ide-oda forgolódtam és nem jött álom a szememre. Eszembe jutottak a szüleim és a virág kosár, ami jelenleg az előszobában volt egy székre állítva.
Vajon a szüleim jól alszanak most? El kellene menni hozzájuk. Bemutatni nekik Scottot, kicsit beszélgetni, újrakezdeni az egészet. Egyáltalán hallani a hangjukat és látni az arcukat.
Scott felkönyökölt a párnán.
- Nem bírsz aludni? - kérdezte.
- Nem. A szüleimre gondolok. Nem tudom valaha meg tudják e nekem ezt bocsátani.
Scott fájdalmasan pillantott végig rajtam.
- Megbocsátani?! Valami bűn vagyok én, akit meg kell bocsátani?! Akit jobb elrejteni?!
- Félre értesz, nem úgy gondoltam! Nézd, a szüleim rendes emberek, a legjobbak a világon, csak régi vágásúak. Azt akarták, hogy jó legyek, hogy egyetemre menjek, aztán családot alapítsak, hogy vigyem valamire...- vágtam Scott szavába.
- Minden szülő erről álmodozik szerintem. De rólam anyám, a vallásos iskolából való kicsapás után lemondott. Nem hiszem, hogy valaha tanult ember leszek. Sajnálom, de ez van. Te viszont még lehetsz. Mi van az egyetemmel? Nem mész? - érdeklődött Scott.
Bizonytalanul vontam vállat.
- Talán. Szeretnék. Esetleg ősszel elkezdem itt a helyi intézményben és mellette dolgozni fogok. Hiszen felnőtt, férjes asszony vagyok.
Scott felkelt az ágyól és a szekrényéből elővett egy üveg szeszt.
- Legyen ahogy elképzelted Ana. Erre iszom! - emelte szájához az italt.
- Jó. De adj nekem is! - nyújtottam felé a kezem.
És elalvásig iszogattunk.
- Azt mondtad, hogy nem érdekel ez a dolog, se a siker, se a lemez, se a pénz! Most mi az igaz ebből?
- A siker felemel minket az egekbe! Olyan magasan leszünk, mint még soha! - felelte erre Scott.
- Ez nem válasz a kérdésemre! - jegyeztem meg és ittam a sörből. Aznap már a sokadikból.
- Nem tudom...de most jó. Látni a többiek örömét, mindig is ezt akartuk, erről álmodtunk de sosem hittük volna, hogy egyszer eljön.
- De eljött, itt van, csak meg kell ragadni! - szólt közbe vidáman Marion.
Scott rám nézett, de nem mondott semmit.
- Szóval megiscsak fontos a siker? - kérdeztem.
- Semmit sem ér, ha te nem vagy velem....
Hirtelen melegem lett és közel éreztem magamhoz a pillanatot. Kedvem lett volna sírva Scott nyakába borulni. De mivel Marion ott ült, nem tettem. Csak nyeltem az alkoholt, pedig Scott szavai mélyen meghatottak.
Mégis hallgattam, de jó lett volna szólni. Annyi érzés nyomta a lelkemet Scott irányába, de az esküvő óta csak ittam. Nem hagytam abba, talán nem is akartam. Jó volt így a világ. Ivással kezdeni a napot és úgy is aludni el. Részegen és boldogan, miközben a napok, órák észrevétlenül repültek felettem. Felettünk. És mintha film lenne az életem, pedig én éltem. Mégis kívülállónak éreztem magam.
Aznap éjszaka nem tudtam aludni. Zsongott a fejemben a sok zene, amit egész nap hallottam. Ide-oda forgolódtam és nem jött álom a szememre. Eszembe jutottak a szüleim és a virág kosár, ami jelenleg az előszobában volt egy székre állítva.
Vajon a szüleim jól alszanak most? El kellene menni hozzájuk. Bemutatni nekik Scottot, kicsit beszélgetni, újrakezdeni az egészet. Egyáltalán hallani a hangjukat és látni az arcukat.
Scott felkönyökölt a párnán.
- Nem bírsz aludni? - kérdezte.
- Nem. A szüleimre gondolok. Nem tudom valaha meg tudják e nekem ezt bocsátani.
Scott fájdalmasan pillantott végig rajtam.
- Megbocsátani?! Valami bűn vagyok én, akit meg kell bocsátani?! Akit jobb elrejteni?!
- Félre értesz, nem úgy gondoltam! Nézd, a szüleim rendes emberek, a legjobbak a világon, csak régi vágásúak. Azt akarták, hogy jó legyek, hogy egyetemre menjek, aztán családot alapítsak, hogy vigyem valamire...- vágtam Scott szavába.
- Minden szülő erről álmodozik szerintem. De rólam anyám, a vallásos iskolából való kicsapás után lemondott. Nem hiszem, hogy valaha tanult ember leszek. Sajnálom, de ez van. Te viszont még lehetsz. Mi van az egyetemmel? Nem mész? - érdeklődött Scott.
Bizonytalanul vontam vállat.
- Talán. Szeretnék. Esetleg ősszel elkezdem itt a helyi intézményben és mellette dolgozni fogok. Hiszen felnőtt, férjes asszony vagyok.
Scott felkelt az ágyól és a szekrényéből elővett egy üveg szeszt.
- Legyen ahogy elképzelted Ana. Erre iszom! - emelte szájához az italt.
- Jó. De adj nekem is! - nyújtottam felé a kezem.
És elalvásig iszogattunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése